Balogh János: Vízigényszámítások az öntözőgazdálkodásban (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1978)
Az öntözővízigény meghatározása
éghajlati körzetére, az öntözési idényt megelőző (téli féléves) időszak csapadékából származó talajnedvesség-ellátottság számítását. A számítás egyszerűsítése érdekében a téli félév csapadékát a 6 téli hónap redukciós tényezőinek átlagával szoroztuk be. Pontosabb értékek kimunkálásához a havi értékeket, még pontosabbakhoz a dekád- vagy napi értékeket kell alapul vennünk. A redukciós tényezőket a 6. ábra nomogramjának két szélső, függőleges skáláján leolvasható, középhőmérsékletekhez tartozó értékekkel határozhatjuk meg. Az öntözési idény alatti csapadékból származó nedvességellátottság A szükséges öntözővíz mennyiségének alakulására kétségkívül az öntözési idény, vagyis a tenyészidő alatti csapadékoknak van a legnagyobb hatása. E csapadékok hasznosulásának problematikája azonban nem olyan egyszerű, mint a tenyészidőn kívüliek esetében. Még akkor sem, ha az elfolyás értékét itt is elhanyagoljuk. A hasznosulást ugyanis ebben az időszakban már a termesztett növényzet, s nem a talajban való tározódás határozza meg. A tenyészidő alatti csapadékoknak a növényzet általi hasznosítására nézve lényegében három elvi úton kaphatunk értékeket. Ezek meghatározhatók — a transzspiráció, — az evapotranszspiráció és — a növényi szárazanyagba beépült víz mennyiségének figyelembevételével. A témakörrel foglalkozó hazai és külföldi kutatók is ezen elvi utak egyikét vagy másikát követik. Negyedik lehetőség ugyanis nincs. A növényi transzspirációt egyedül hasznosult csapadéknak tekintő módszer alkalmazásakor minden egyéb vizet veszteségnek kell tekinteni, ami nem a növényzet légzőnyílásain át távozik a légtérbe. A transzspiráció értékeinek a környezeti tényezők által tapasztalható nagyfokú változékonysága, mérésének rendkívül nehéz volta miatt azonban a módszer inkább a múlt század végén és e század elején volt korszerű. Az evapotranszspirációt figyelembe vevő esetben nemcsak a növényzet lélegzőnyílásain át távozó pára vízmennyiségét tekintik hasznosult csapadéknak, hanem a talaj és a növényállomány felszínéről közvetlenül elpárolgó vízmennyiséget is. Veszteségnek, vagyis a csapadék nem hasznosuló részének csupán az a vízmennyiség tekint42
