Balogh János: Vízigényszámítások az öntözőgazdálkodásban (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1978)
Az öntözővízigény meghatározása
hetjük teljes egészében számításba. A számításba vehető nedvességellátottságnak ugyanis határt szabnak — az aktív termőréteg hasznos tározóképességéből üres talaj térfogat, — a kérdéses időszak csapadékmennyisége és — a csapadék párolgásából és elfolyásából származó veszteségek. Leghelyesebb, ha az aktív termőréteg hasznos víztartalmát az öntözési idényt megelőző időszak — nevezhetjük tározási időszaknak is — kezdetén holtvíztartalomig kiszáradtnak tekintjük. A gyakorlati tapasztalatok szerint ez az állapot tenyészidejűket az öntözési idény végén, szeptemberben befejező növényállomány esetében tíz évből 3—4 évben fordul elő. Ezért helyénvalónak tartjuk, ha a kiadandó öntözővíz mennyiségét ezekre a kedvezőtlenebb esetekre számítva határozzuk meg. Az öntözési idényt megelőző ún. tározási időszaknak általában a téli félév októberétől március végéig terjedő hathónapos időtartamát szokták figyelembe venni. Kivételt képeznek azonban az április 1. után kelő vagy később palántázott növényállományok és a másodnövények. Ezek tározási időszaka természetesen hosszabb vagy egészen más naptári időszakra esve, lényegesen rövidebb is lehet. Bármely időszak és földrajzi hely átlagos vagy különböző gyakorisággal várható csapadékadatai megtalálhatók a különböző meteorológiai vagy hidrológiai kiadványainkban. Ezek értékeit azonban hiba volna teljes egészükben, minden változtatás nélkül figyelembe venni. Bár a gyakorlat általában hajlamos arra, hogy a csapadékokat — függetlenül keletkezésük helyétől és időpontjától — egyformán vegye figyelembe, nyilvánvaló, hogy mind hidrológiai, mind növénytermesztési szempontból rendkívüli eltérések lehetnek azonos mennyiségű csapadékok hatásában, azok időpontjától, időtartamától és helyszínétől függően. Különösen élesek ezek a különbségek hazai viszonyaink között, ha a téli, illetőleg a nyári félév csapadékait, illetve csapadékosságát nézzük. A tapasztalatok szerint ugyanis hazánkban — a tél nedves, csapadékos, — a nyár száraz, kevésbé csapadékos. Ezzel szemben, ha megvizsgáljuk néhány meteorológiai állomásunknak a csapadékokra vonatkozó adatsorát, azt tapasztaljuk, hogy télen lényegesen kevesebb a csapadék, mint nyáron (9. táblázat). Világos, hogy noha a nyári félévben esik a több csapadék, a téli félévünk nedvesebb. Ebben a kérdésben a hőmérsékletnek, s ezen keresztül a levegő pára telítettségének van a legnagyobb jelentősége. 38
