Balogh János: Vízigényszámítások az öntözőgazdálkodásban (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1978)
Bevezetés
5. táblázat folytatása Pentádok Cukorrépa Lucerna Burgonya Gyep Zab j öszl búza Kukorica VIII. 1— 5 0,38 0,40 0,67 1,00 0,92 6—10 0,82 0,90 0,55 0,98 0,86 11—15 0,77 0,98 0,45 0,94 0,76 16—20 0,71 1,00 0,33 0,92 0,70 21—25 0,65 0,95 0,20 0,90 0,63 26—31 0,60 0,90 0.11 0,86 0,55 IX. 1— 5 0,55 0,82 0,07 0,80 0,48 6—10 0,50 0,75 0,04 0,78 0,42 11—15 0,45 0,40 0,02 0,74 0,32 16—20 0,38 0,90 0,00 0,68 0,28 21—25 0,35 0,98 0,00 0,60 0,22 26—30 0,31 1,00 0,00 0,50 0,17 X. 1— 5 0,28 0,90 0,30 0,13 6—10 0,24 0,80 0,20 0,06 11—15 0,22 0,70 0,15 0,04 16—20 0,21 0,50 0,10 0,03 21—25 0,19 0,40 0,10 0,01 26—31 0,17 0,40 0,10 0,00 A kompenzációs liziméterekkel mért vízfogyasztási értékeket effektiv evapotranszspirációnak, ezen értékeket az oázishatáslúl megszabadítva pedig optimális evapotranszspirációnak nevezi. Az optimális evapotranszspiráció egyszerű számítására a közismert ET opt = k - P A (14) összefüggést adaptálták, ahol PA az „A” típusú kád párolgása, k pedig az ún. növénykonstans. Értéke változik fajonként, fajtánként, és vetéstől betakarításig 0,4—0,9 közöttinek adódott Szarvas térségében. Ugyancsak 7 növényféleségről vannak táblázataink a k értékeire. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet vizsgálatai szerint — az ET-mérő állomáshálózat rendkívül nagy adathalmazából — megállapítható volt, hogy az egyes vizsgált növényállományok kelésétől a halmozott ET és az ugyanezen időponttól halmozott hidrome- teorológiai és biometriai tényezők között a kapcsolat sokkal szorosabb, mint az átlagolt és napi értékek között. 28
