Balogh János: Vízigényszámítások az öntözőgazdálkodásban (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1978)
Bevezetés
Az öntözött növényállományok vízigényének meghatározása A növények vízigényét voltaképpen kétféle módon szokás tárgyalni. Az egyik megközelítés szerint a növényi vízigény statikus szemléletével a talaj hézagtérfogatából vízzel kitöltött és az üresen, vagyis levegővel telve maradó rész optimális arányát szokták kifejezni. Ez az arány a növényi vízigény „statikus” oldala. Statikus azért, mert ennek az aránynak a fenntartása kívánatos a növény teljes tény észidőszaka alatt. De a növényi vízigény statikus oldalához tartozónak tekintendő a növénytermesztési tér transzspirációs zónájának (légterének) páratartalma is. A transzspirációs zóna optimális páratartalmának nagy jelentősége lehet egyes növényállományok termésének létrehozásában. Csakhogy a növény élete folyamán állandóan fogyasztja a talaj hézagaiban tárolt vizet, és a transzspiráció, továbbá a párolgás folytán feldúsuló páratartalom is kidiffundál a transzspirációs zónából vagy kifújja a szél. Az így elfogyott vízmennyiséget pótolja a csapadék, a talajvízből eredő, felemelkedő víz és az öntözés. A növények statikus vízigényét laboratóriumi vizsgálatokkal állapították meg. Ezek a vizsgálatok hazánkban elsősorban Fehér, Frank és Hank nevéhez fűződnek. Eredményeik az 1. táblázatban találhatók, s ezek ma is használható, tájékoztató értékek. A növény statikus vízigényét dinamikusan kell kielégíteni a tenyészidő folyamán. A növény vízigényének dinamikus oldala az a vízmennyiség, amire a gyökér- és a transzspirációs zónák optimális víz—levegő arányának statikus fenntartásához szükség van. A növény vízigényének ez a dinamikus oldala tehát azzal a vízmennyiséggel fejezhető ki, amely valamely növényállomány — kelésétől beéréséig, illetve a betakarításáig tartó — tenyészideje folyamán elfogyott a kedvező talaj—víz—levegő állapot statikus fenntartása esetén. Ez a vízmennyiség lényegében a következő három részből tevődik össze: — az eltranszspirált, — az elpárolgott, — a növényi testbe épült vízmennyiség, 11
