Balogh János - Gergely István: A csepegtető öntözés alapelvei (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1988)
2. Balogh János: Tervezés
mentén lehetőleg ne haladja meg az 5— 10%-nyi vízszállítás-csökkenésnek megfelelő értéket [lásd a 2.47. ábrát és a (2.32) egyenletet]. Ha a szárnyvezetéket sík területre tervezik és szabályozható furatos vagy járatos csepegtetőtestet választanak, akkor olyan csőátmérőt válasz- szunk, hogy a nyomásveszteség lehetőleg ne haladja meg a 10 m-t. Lejtős területen — ahol a szárnyvezeték(ek)et a lejtő mentén kell kifektetni — a csőátmérőt úgy kell megválasztani, hogy az esés következtében fellépő nyomásnövekedést a súrlódási veszteség lehetőleg feleméssze. Végül nyomáskiegyenlítő csepegtetőtestek esetében azok nyomáskiegyenlítő tartománya legyen az irányadó a csőátmérő megválasztásakor. Szárnyvezetékcsoportok és osztóvezetékek A vízkivételi mű által kiemelt öntözővizet — megfelelő nyomáson — a fő- és mellékvezetékek szállítják az osztóvezetékekhez, amelyek azt szétosztják a szárnyvezetékek vagy a szárnyvezetékcsoportok vezetékei között. A 2.46. ábrán két tipikus síkterületi szárnyvezetékcsoport elrendezése látható. A szárnyvezeték(ek) megfelelő működéséhez szükséges vízhozamot az üzemi nyomáson az osztóvezeték szolgáltatja. Méreteik alig térnek el a szárny vezetékekétől, s hidraulikai viszonyaik is hasonlóak. Csupán a vízáram leágazásai jelentenek nagyobb vízhozamot és ezek térközei is rendszerint nagyobbak. A nyomásviszonyokat az osztóvezetéknek a mellék- (fő) vezetékhez való csatlakozásánál rendszerint szabályozzák. A csepegtető öntözőberendezések szárnyvezetékcsoportjainak tervezésekor — csatlakozási pontjukat, — hirdaulikájukat és — méreteiket kell meghatározni. Csatlakozás. Sík területen az osztó- és mellékvezetékek közötti csatlakozási pontot rendszerint az osztóvezeték közepére helyezik, hogy a szállított vízhozamot két egyenlő részre bontsák. Lejtős területen a növényállomány sorai rendszerint a rétegvonalakkal 94
