Bährmann, Rudolf: Gerinctelen állatok határozója (Mezőgazda Kiadó, Győr, 2000)

Myriapoda – soklábúak

Myriapoda * Soklábúak

törzs

csápok

állkapcsi láb 1. pár láb

prozonit

védekező

metazonit mirigyek nyílásai

farok,

(pranális

pontszem- mező.

csáp

2. 7. 8,9. járólábak

7. törzsszelvény

végszelvény

alsó anális lemez

3. ábra

uszályláb

1. ábra

Talaj- vagy avarlakó állatok, testhosszuk 0,5-65 mm között változhat, járólábaik száma elérheti a 200 párat is. A test többé-kevésbé egyforma gyűrűkből áll, szelvényenként 1 v. 2 pár lábbal.

4 osztályukból terepen a következő kettővel találkozhatunk gyakrabban:- Chilopoda - Százlábúak

Ragadozó állatok, testalkatuk lapos, hosszú, zsinórszerü is lehet, szelvényenként 1 pár lábbal (1. ábra). A nőstények testvégükön ivari fogólábakat viselnek (gonopódium, 2. ábra); a hímek utolsó pár járólábán, az ún. uszálylábon fontos határozóbélyegeket találunk.- Diplopoda - Ikerszelvényesek

Szaprofág, keresztmetszetben kör alakú, néha lapított testű „ászkaszerű" állatok, szelvényenként 2 lábpárral. Ezek száma legalább 13, juvenilis állatokon lehet kevesebb is. Sok csoportnál a hímek 7. testszelvényén nincsenek járólábak (3. ábra). A Glomeridák képesek teljesen összegömbölyödni, így egyes ász- karákokkal összetéveszthetők.

Gyűjtésük legegyszerűbben kézi csipesszel, a törékeny fajoknál nedves ecsettel történhet, talajmintákból fény- v. meleghatású kifuttatással lehetséges.

Kb. 70%-os alkohollal konzerválhatok, biztos meghatározáshoz többnyire mikroszkóp! preparátum készítése szükséges (különösen a szövőcsévéseknél (Symphyla) és a villáscsápúaknál (Pauropoda).