Bährmann, Rudolf: Gerinctelen állatok határozója (Mezőgazda Kiadó, Győr, 2000)
Mollusca – puhatestűek
Mollusca * Puhatestűek b) Szárazföldi és édesvízi állatok. Fajra jellemző, mésztartalmú házuk (csigák), illetve héjuk (kagylók) van, ami az esetek többségében lehetővé teszi a meghatározást. A csökevényes héjúak (házatlan csigák) határozása az ivarszervek morfológiai vizsgálata nélkül csak nagy vonalakban lehetséges. A vízben talált házak nem feltétlenül vízi csigáktól származnak, azokat az esővíz könnyedén odamoshatta. A fiatal (juvenilis) házas csigák jellemzői:- A szájadék vékony, sérülékeny, gyakran törött, élő állatnál puha. Pontos meghatározásuk a mellékelt táblázatok alapján nem, vagy csak korlátozottan lehetséges! Kifejlett csigák jellemzői:- A ház egy mész -, vagy szaru szerű fedővel (operculum) zárható, amin kanyarulatok vagy spirális vonalak láthatók - Prosobranchia (elölkopoltyúsok) - túlnyomórészt víziek. Ez a héjfedő nem azonos a téli időszakra kiválasztott epifragmával, ami a Pulmonata (tüdőscsigák) hasonlóan funkcionáló mészfedöje. Tüdőscsigák jellemzői:- a légzőnyílás a köpenyüreg oldalán jól látható;- a szemek a tapogatók végén - Stylommatophora (nyelesszemű tüdőscsigák);- a szemek a tapogatók tövében - Basommatophora (ülőszemű tüdőscsigák). A kagylók jellemzői:- a testet két félből álló, szimmetrikus héj veszi körül;- a héjfelek a zárpárkányzatban található jellemző zárófogakkal csukódnak. Megfigyelés és gyűjtés:- főként magas páratartalomnál aktívak (este, ill. éjjel, valamint esős időben);- talajminták mechanikus átvizsgálásával vagy rostálással gyűjthetők.
