Bährmann, Rudolf: Gerinctelen állatok határozója (Mezőgazda Kiadó, Győr, 2000)
Homoptera – kabócák
129 Homoptera • Kabócák (egyformaszárnyúak) Legfontosabb közös tulajdonságuk a növényi nedvek kiszívására alkalmas szájszerv, a szípóka, ami azonban terepen néha nehezen felismerhető. A fajok többsége phloém- vagy xylémszívogató, néhány fajuk levelek sejtjeit szívja ki. A szívogatás alkalmával nyálat juttatnak a tápnövénybe, amivel sok kórokozó is bekerül. A mezőgazdasági károkat főleg ezáltal okozzák. A következő főbb csoportokra oszthatóak: • Színkabócák - Auchenorrhyncha- többnyire néhány mm nagyságú, kevéssé feltűnő állatok, azonban nagyobb méretű (4 cm) fajok is találhatóak közöttük (Cicadidae, énekeskabócák). A lárvák és az imágók nagy többsége ugrani képes. • Növénytetvek - Sternorrhyncha Levélbolhák, Psyllina- testméretük legfeljebb az 5 mm-t éri el, testük - különösen a lárváké - gyakran viasszal fedett;- csak az imágók tudnak ugrani, egyes fajaik a tápnövények levelein különféle gubacsokat okoznak. Levéltetvek, Aphidina- kisméretű, kultúrnövényeken rendkívüli károkat okozó állatok, szaporodásuk nagyon gyors. A levéltetvek kolóniáinak környéke igen ragadós, amit a cukrokban gazdag ürülékük (ún. „mézharmat”) okoz. Pajzstetvek, Coccinea- nagy károkat okozó, ezért gazdaságilag igen jelentős csoport. Egyes fajok nőstényei a növények különböző részén pajzsot képeznek. A rovarokat gyakran viaszból készült védőbevonat takarja. Liszteskék, Aleyrodina- parányi, fehéres viaszbevonatú imágóik gyakran nagy tömegben jelentkeznek. Nagyon jellegzetesek a lapos, pajzstetvekre hasonlító pupáriumaik. Fogásuk többféleképpen lehetséges, pl. hálóval vagy a károsított növényi részek begyűjtésével. Konzerválásuk alkohollal történik, kifejlett kabócáknál, levélbolháknál és a pajzstetvek nőstényeinél száraz preparátumot készíthetünk. A liszteskék pupáriumai és a levéltetvek konzerválásához rendszerint tartós preparátumok szükségesek.
