Bährmann, Rudolf: Gerinctelen állatok határozója (Mezőgazda Kiadó, Győr, 2000)

Orthopteroidea s. l. – egyenesszárnyúszerűek

Orthopteroidea s. I. • Egyenesszárnyúszerűek

Az Orthopteroidea s. I. taxonómiai megnevezés néhány közeli rokon rovarrend gyűjtőfogalmául szolgál (az újabb rendszertani csoportosítás szerint az Orthopteroidea rendcsoport kevesebb rendet foglal magában, ezért a sensu lato bővítés!). Általában jól látható, nagy (< 45 mm), nappal aktív állatok.

Rendjeik közül a következőket ismertetjük:- fülbemászók (Dermatoptera).

Blattopteroidea csótányszerűek rendcsoportja:- csótányok (Blattoptera),- fogólábúak (Mantoptera).

Orthopteroidea egyenesszárnyúszerűek rendcsoportja:- tojócsövesek (Ensifera),- tojókampósok (Caelifera).

Az imágók jellegzetességei:- jól fejlett ugróképességük alakult ki (megvastagodott hátulsó combok);- két pár szárnnyal rendelkeznek, amelyeket laposan v. háztetőszerűen a potroh fölé helyeznek. Az elülső szárnyak erősebben kitinizáltak, ezeket szárnyfedőnek nevezzük. A hátulsó szárnyak hártyásak, füstös vagy színes (zöld, kék, vörös) árnyalatúak lehetnek;- rendszerint halló- és hangadó szerveik vannak, a hímek az elülső szárnyaikat dörzsölik egymáshoz [Ensifera aj], vagy az elülső szárny éléhez a hátsó lábszárat [Caelifera b)];- a nőstények potrohvégén hosszú tojócsövet (Ensifera) vagy rövid tojókampót (Caelifera) találhatunk.

Lárvák:- a lárvák imágókhoz hasonlítanak, ugyanúgy ugrani is képesek;- a lárvák nem cirpelnek.

Gyűjtés és megfigyelés:- az egyenesszárnyúakat hangadásuk alapján, detektorral lehet észlelni (akár a denevérekre használt detektorral is), a sáskákat, ill. a gyepszintben előforduló egyenesszárnyúakat általában fűhálóval gyűjtik;- fajaik terráriumbán tarthatók. Többnyire pete alakban telelnek át, ezért felnevelésükhöz hűvös időszak is szükséges.