Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)
Általános rész - IV. Az öntözés általános tudnivalói
Az esőszerü öntözőberendezéseket építésük szerint négy csoportra osztjuk: a) hordozható csővezetékes, b) félig beépített csővezetékes, c) teljesen beépített csővezetékes, d) magajáró esőztető berendezések. Az esőszerű öntözési mód, függetlenül a terepviszonyoktól, minden talajtípuson alkalmazható, és az egy öntözésre kiadandó vízmennyiséget tetszés szerint szabhatjuk meg. Az altalajöntözési módnak két megoldása ismeretes: a) a víz nyílt árkokból, illetve b) csőhálózatból szivárog a gyökérzónába. A nyílt árkos módszert szabályozható talajvíz-szintű láptalajokon alkalmazzák. A beépített vagy a talajban vakonddrén-szerűen készített csőrendszerből a víz nyomás nélkül vagy igen kis nyomással (0,5 atm-ig) jut a gyökérzónába. E módszer alkalmazhatóságát a talaj vízemelő képessége jelentősen befolyásolja. Ma a gyakorlatban a felületi és esőszerű öntözési módokat alkalmazzuk legkiterjedtebben. Az altalajöntözési mód — néhány nyíltárkos módszerrel történő próbálkozástól eltekintve — hazánkban a gyakorlatban nem terjedt el. Újabban a műanyagárak jelentős csökkenése következtében kísérleteket kezdtek az altalajöntözés olyan megoldására, amelynél talajba helyezett műanyag csöveken jut a víz a gyökérzónába. Felületi öntözési mód Árasztó öntözés Az árasztó öntözés a legősibb öntözési módszer. Végrehajtásához csaknem vízszintes felületű táblára van szükség, amelyet földgátakkal kisebb egységekre bontunk, s ezeket teljesen elárasztjuk öntözővízzel. A terep kisebb-nagyobb egyenetlenségei miatt rendszerint igen vastag vízréteggel kell elborítanunk a talajt, ellenkező esetben egyes magasabb foltok öntözetlenül maradnak. Az öntözendő tábla berendezése a régebbi öntözőtelepeken úgy történt, hogy a területet rétegvonalas térkép alapján olyan kisebb, legtöbbször szabálytalan alakú „kalitkákra” osztották, amelyek szintkülönbsége 20 cm-nél nem több. A telep gépi munkáit a berendezés megnehezítette, és 10—15%-os területkieséssel járt. Az öntözővíz szétosztása többször tábláról táblára történt (rizstermesztés). Nagyüzemeink igényeit ez a módszer nem elégítette ki. A tereprendezés segítségével a vízszintes terepű, szabályos alakú, üzemileg művelhető, átjárható gátakkal rendelkező „kubáni” rendszerre tértünk át. A korszerűsített rizstelepek táblái vízgazdálkodás szempontjából (árasztás és vízlevezetés) már egymástól teljesen függetlenek. Az áraszó öntözés a rizstermesztés és az extenzív rét-legelő öntözési módja. Az árasztás- sal egy alkalommal kiadagolt vízmennyiség 150—250 mm/kh között változik. Szántóföldi növények árasztásos öntözéses termesztése csak korszerűsített rizstelepeken lehetséges. Az újabb tapasztalatok alapján a legelőn az árasztó öntözésnek egy finomított formája alakult ki: az árasztó csörgedeztetö öntözés. A vízvezetés elemei: az állandó főcsatorna műtárgyakkal, az ideiglenes csatornák és barázdák, valamint a szükséges lecsapoló csatorna-hálózat. A kivitelezés alapját a végleges öntözési és hasznosítási terv képezi. Az említett módszer kedvezőbb vízelosztást, kevesebb vízpazarlást és lényegesen kisebb öntözési veszteséget jelent. A legeltetési egységek és szakaszok öntözése egymástól függetlenül a legeltetés és hasznosítás sorrendjében hajtható végre. 69
