Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)

Általános rész - IV. Az öntözés általános tudnivalói

Hazánkban az öntözés' legfontosabb feladata a növények vízfogyasztási igényének kielégítése a tenyészidő alatt. Tehát mi elsősorban vízpótló öntözéseket végzünk. (A tároló és vízpótló öntözés között átmenet a másodvetések előtti, nagy víz adagú öntözés, amellyel 40—50 cm mélyen áztatjuk át a talajt. Ez részben tárolja a vizet a növé­nyek fejlődésének későbbi szakaszára, részben a kezdeti fejlődéshez is azonnali vízforrásul szolgál.) Kelesztő öntözés. Ha a talajban a vetőmag csírázásához nincs elgendő nedvesség, akkor azt öntözéssel kell pótolnunk. Főként apró magvak kikelesztéséhez kell így öntöznünk, kis adaggal és többször. A frissítő öntözés célja, hogy nyári forróság esetén, amikor a növényeket a magas hő­mérséklet és esetleg a levegő alacsony páratartalma károsítja, megvédje ezeknek káros hatásától. Erre a célra csak esőszerű öntözés alkalmas, mert a kis vízadagot (4—5 mm-t) nem tudjuk másképpen kiadni, és más öntözőmódszer egyébként sem alkalmas a növény levélzetének benedvesítésére. Fagy ellen védő öntözés. Hasonlóképpen használhatjuk fel az öntözést fagy elleni védelemre is, amikor az apró csöpp nagyságú, permetszerű öntözővíz rövid ideig tartó — 3 — 5 C°-os hideg esetén a növényeket a fagytól megóvja. Trágyázó (tápláló) öntözést akkor végzünk, ha a vízzel tápanyagokat is juttatunk a talajba, és a vízellátáson kívül a növények táplálása is célunk. Ilyen például, ha az öntöző­vízben műtrágyát oldunk fel, vagy az állati ürüléket öntözővízben elkeverve, öntözéssel juttatjuk rendeltetési helyére. Célszerű a műtrágya-adagolást a szárnyvezeték üzemelé­sének kezdete után legalább 10 perccel kezdeni és a szárnyvezeték üzemének leállítása előtt legalább 30 perccel abbahagyni. A szennyvízzel való öntözés is részben ezt a célt szolgálja azonkívül, hogy egyben nagy mennyiségű fölösleges (ballaszt) anyagtól is megszabadulunk. De trágyázó öntözést vé­geznek ajckor is, amikor sok, tápanyagban gazdag iszapot tartalmazó vízzel öntöznek, pl. az áradó Nílus vizével vagy Kínában a hordalékos folyók vizével. Ilyenkor a szükségesnél jóval nagyobb vízmennyiséget juttatnak a talajra, mert a tápanyagban gazdag iszap hatá­sának kiaknázása a cél. Talajjavító öntözés esetén a talaj nagy sótartalmát oldják fel és mossák ki nagy mennyi­ségű öntözővízzel. Ezt a módszert alkalmazzák pl. a lapos fekvésű tengerpartokon, ahol a tenger sós vize az altalajból a felszín felé emelkedve sófelhalmozódást okoz. Nagy mennyi­ségű édes vízzel az így kialakult felhalmozódás megszüntethető. Hazánkban a szikes terü­leteken figyelték meg (Herke, Prettenhoffer és Harmati), hogy a rizstermesztéssel járó hosszú idejű elárasztás hatására a talaj oldható sótartalma jelentősen csökken a gyökér­zónában. Homoklefogó öntözés. Laza szerkezetű talajokon, apró magvak és kertészeti növények vetésekor, palántázáskor alkalmazzuk a homokverés megelőzésére. Az öntözést (5 — 10 mm/óra) a tábla uralkodó szél irányába eső végérőlkezdjük. Az öntözési norma megállapítása A talaj képes a vizet magában raktározni, de a növény a tartalékolt víznek csak egy részét tudja hasznosítani. Például egy talaj szántóföldi (természetes) vízkapacitása az a víz­százalék (súlyra vagy térfogatra megadva), amelyet a nehézségi erővel szemben magában visszatartani képes, ha 34 térfogat%, akkor 1 m3 talaj 340 l vizet tud tárolni. A növények viszont az így raktározott víznek átlagosan csak a felét képesek felvenni. Ebben az esetben tehát a fel nem vehető, ún. holtvíz 17%. A növények számára hasznosítható víz 34—17 = = 17%, azaz 1 m3-ben csak 170 /. Amikor a növény kimeríti a felvehető víztartalékot, a vízutánpótlás megszűnése miatt hervadni kezd. A talajnak ezt a nedvességi állapotát hervadáspontnak nevezzük. Ahogy közeledik a talaj nedvességtartalma a hervadásponthoz, annál nagyobb energia szükséges a talaj által mind erősebben megkötött víz felvételéhez, így a növény asszimilációs produktivitása csökken, fejlődése lelassul. Ezért nem szabad megvárni a víz utánpótlásával, míg a talaj víztartalma eléri a hervadási pontot, hanem ami­66

Next

/
Oldalképek
Tartalom