Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)

Általános rész - III. Az öntözéses növénytermesztés agrotechnikai alapjai

ményesen alkalmazható. Még öntözéses termesztésben sem kívánják meg növényeink, hogy a korábban elvégzett mélyművelések után a talajt mélyen munkáljuk meg a következő esztendőben is. A gyakori mélyművelés csak kiadást jelent a gazdaság számára, azonban a többletköltség a terméseredményekben nem térül meg.

1963 őszén beállított kísérleteinkben 45 cm mélyen szántott területet 1964. október 16-án 15 —25 —35 cm mélységben munkáltunk meg. Megállapítottuk, hogy a mélyművelést követő esztendőben a 15 cm mélységben végzett művelésnek kedvezőbb hatása volt még a cukorrépa termésmennyiségére is, mint a 35 vagy 25 cm mély szántásnak. Hasonló tendenciát figyelhetünk meg a kalászos növények termesztésekor is (őszi búza, őszi árpa, tavaszi árpa).

Öntözéses termesztés esetén tehát a különböző talajművelési módok, a mélyművelés és sekélyművelés helyes változtatása hozza meg a kedvező eredményt.

Talajelőkészítés tavaszi vetésű növények alá

A talajelőkészítés idejét a növény lekerülése határozza meg. Öntözést folytató gazdaságokban az évelő pillangósok, a kukorica, a cukorrépa és a rizs alá való talajelőkészítés gyakran elég későre marad. Éppen ezért fontos, hogy a korán felszabaduló tarlókat lehetőség szerint még nyáron műveljük meg. Általában az istállótrágyát is a kalászos növények után szántsuk alá, mert az augusztus hónap az időszak, amely ezekben a gazdaságokban viszonylag kedvező az istállótrágya kihordására. A későbbi időben a vonó- és szállítási kapacitást az ősszel lekerülő növények betakarítása köti le.

Őszi mélyszántás. Az őszi betakarítású növények — kukorica, cukorrépa, rizs stb. — tarlójának felszabadulása után azonnal meg kell kezdeni az őszi mélyszántást. Az utóbbi évek kísérleti eredményei is azt mutatják, hogy még homokos területen is (ahol nincsenek téli szélviharok) szükséges elvégezni az őszi szántást, mert ezáltal egy vékony lepel képződik a talajon, mely megakadályozza a homok „futását”. Az őszi mélyszántás alapvető feladata megszüntetni azokat a káros fizikai folyamatokat, melyeket az öntözővíz gyakorol a talajra. Ügyelnünk kell arra is, hogy az őszi szántások mélységét változtassuk, tehát nem mindig azonosan egy mélységben végezzük, így a barázdafenék eltömődését, az eketalp- réteg kialakulását megakadályozzuk.

A réti, valamint a szikes talajok azon tulajdonsága, hogy a vízáteresztő képességük rossz, szoros összefüggésben van a talaj térfogatsúlyával. E talajok térfogatsúlya 1,6—1,8 g/cm3. Az ilyen talajviszonyok között rendkívül megnehezedik a növény gyökérzetének fejlődése, mélyrehatolása. A termőréteg mélyítése, a különböző mélyművelések során a legalapvetőbb célnak éppen a talaj térfogatsúlyának megváltoztatását kell tekinteni, mivel ezzel megteremtődnek azok a feltételek, amelyek a kedvezőbb növényi és egyéb biológiai folyamatok lejátszódásához szükségesek.

A 7. táblázat adatai azt igazolják, hogy a szántás mélységének növelésével csökkent a talaj térfogat- súlya. A talaj térfogatsúly-vizsgálatainak eredményeit összefoglalva megállapítható, hogy:

1. a szántás mélységének növelésével csökken a talaj térfogatsúlya,

2. a térfogatsúly változását nemcsak a szántást

7. táblázat. A térfogatsúly változása különböző mélységben szántott és istállótrágyázott területen (1957)

Talajszint, cm

A szántás mélysége, cm

25

35

45

0—10

1,29

1,19

1,28

10—20

1,41

1,38

1,38

20—30

1,68

1,44

1,36

30—40

1,60

1,50

1,40

40—50

1,60

1,60

1,50

Átlag:

1,52

1,42

1,38

41