Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)
Általános rész - III. Az öntözéses növénytermesztés agrotechnikai alapjai
III. Az öntözéses növénytermesztés agrotechnikai alapjai Talaj művelés Az öntözéses termesztésben fontos szerepet tulajdonítunk a helyes talajművelésnek. Az öntözővíz sokoldalú hatást fejt ki a talajra: megváltoztatja a szántott réteg fizikai összetételét, a kémiai és mikrobiológiai folyamatok irányát, jelentős hatást fejt ki a szerves anyagok felhalmozódására és bomlására. A gyakori öntözés következtében megváltozik a talaj kapilláris vízemelő képessége, csökken a talaj levegőzése, megromlanak a mikrobiológiai feltételek, csökken a talajok vízáteresztő képessége. A vízáteresztő képesség csökkenése maga után vonja az öntözővíz gyengébb hasznosulását, a gyökérrendszer csökkent növekedését, s végül az öntözés utáni vízállások képződéséhez vezet. A vízáteresztő képesség csökkenése elsősorban annak tulajdonítható, hogy öntözés következtében a talaj pórusai eliszapolódnak, ezt főként réti és szikes talajokon figyelhetjük meg. 1957-ben Müntz—Laine rendszerű készülékkel megvizsgáltuk, hogy a különböző mélységben művelt talajokon hogyan változik meg a vízáteresztő képesség. A következő adatokat kaptuk: a szántások mélysége cm-ben 25 35 45 5 óra alatt elnyelt csapadékmennyiség mm-ben 5,5 44,5 140 A vizsgált talajon 10 éve öntözéses gazdálkodást folytattak, ezzel magyarázható a kis vízelnyelő képesség. Az öntözött területek talajművelésének legfontosabb feladata a morzsalékos talajállapot megteremtése, a talajlégzés és vízáteresztő képesség javítása, továbbá a talaj felszínén a különböző mélységű szántások következtében elporladt rögszerkezetnek a mélyebb rétegekbe való fordítása, melyek ott visszaalakulnak. További fontos feladata a talaj- művelésnek, hogy megfelelő segítséget nyújtson a gyomok, a kártevők és a különböző betegségek fellépésének megelőzésében. Az öntözésadta lehetőségek rendkívül kedvező feltételeket teremtenek a különböző gyomoknak. A gyomok az öntözések után nagy föld feletti részt és hatalmas gyökérrendszert fejlesztenek, és ezzel nagy mennyiségű tápanyagot vonnak el a mezőgazdasági növényektől. Az öntözőcsatornák elgazosodása az öntözővíz útjának vet akadályt, és növeli a szivárgási veszteségeket. Az öntözőcsatornákban levő gyomok — különösen a muharfélék — magjai az öntözővízzel a termőterületre jutnak és gyomosítják azt. Éppen ezért a gyomosodás meggátlására, az ellene való preventív harc érdekében végzünk gyom- kelesztő öntözéseket, amikor a különböző növények betakarítása után a tarlót megöntözzük. így a gyomok tömegesen kelésnek, fejlődésnek indulnak, és tárcsával, diszktillerrel vagy egyéb talajművelő eszközökkel (kultivátor, fogas) elpusztíthatjuk őket. A gyomke- lesztő öntözéseket elvégezhetjük a kalászos növények betakarítása után, amikor a tarló megmunkálása és a gyomok irtása egybeesik. A korábbi években a rizstermesztő gazdaságokban a gyomok elleni védekezés egyik legfontosabb eszközének tartották a vetésforgót, mert a rizsnek kapásnövényekkel történő váltakozása elősegíti a gyomirtást. 38
