Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)
Általános rész - II. A talaj szerepe az öntözéses termesztésben
nem vízben oldható nátriumsókból, hanem döntően finom eloszlású kvarcból és kovasavból áll. Ez a folyamat a talajok degradációja néven ismeretes, s alföldi öntöző- rendszereinkben igen gyakran fellelhető. A folyamat igazolásához aránylag bonyolultabb kémiai vizsgálatok szükségesek, melyek során a keletkezett szilíciumvegyü- leteket kell mennyiségileg elemezni, valamint a [másfélszeres oxidok vegyületeivel arányba állítani. Hazánkban ez a folyamat is több évi árasztásos öntözés során szokott előfordulni, de gyakran megfigyelhető már egy évi árasztásos öntözés hatására is. Ilyen esetben az árasztásos öntözés folytán előálló túl bő nedvességi viszonyok következtében, részben abiotikus, részben biológiai folyamatok során a talaj anyagai megbom- lanak; a szerves anyag könnyen kimoshatóvá válik, az agyagásványokból pedig egyszerűbb szilíciumvegyületek válnak szabaddá, s ezek alkotják a talaj felszínén kivirágzó fehér port. A fehér lepedőkkel párhuzamosan, részben a növényi gyökerek mentén, részben azonban más helyeken is, néhány cm mélységben a talajban vörös foltok, erek fedezhetők fel, amelyek a folyamat során átalakult vasvegyületekből származnak. A talaj rendkívül tömődötté válik, s porozitási viszonyai is lényegesen kedvezőtlenebbek lesznek, mint az a degradációt nem szenvedett talajokon tapasztalható. A 19. ábrán egy ilyen talaj felszínét mutatjuk be, amely jól bizonyítja az elmondottakat. Jóllehet a szakirodalomban sok állítás található, amelyek szerint az ilyen degradáció tulajdonképpen sókilúgzással jár, s így előnyös, az alföldi öntözőrendszerekben szerzett tapasztalatok ezt a megállapítást nem támasztják alá, sőt határozottan azt bizonyítják, hogy az öntözés folytán előálló talaj degradáció a talaj termékenységét károsan befolyásolja. A folyamat kiküszöbölésére a túlzott árasztásos öntözés csökkentése, a helyes agrotechnika, valamint a trágyázás és talajjavítás javasolhatók. Az említett folyamatok nagy része a talajok termékenységére nézve kedvezőtlen. A következőkben olyan folyamatot ismertetünk, mely az Alföldön gyakori, és a talajok tulajdonságait kedvező irányban befolyásolja. 19. ábra. Degradáció a talaj felszínén Az öntözött talajok másodlagos rétiesedése A Tiszántúlon, csernozjom talajok öntözésekor hasonló jelenség következik be, mint amilyet már a másodlagos láposodásnál leírtunk. Azonban, míg a másodlagos láposodás esetén a talajvíz felszínének emelkedése és a nedvesség rendszeres fokozódása túl bő nedvességi viszonyokkal járt együtt, addig a csernozjom talajokon, ahol a talajvíz mélyen van — hacsak a talajban nincsenek káros sós rétegek —, az emelkedő talajvíz és a szelvény nedvesebbé válása e talajok kedvezőbb vízgazdálkodását, jobb termékenységét mozdítja elő. Ha ez a hatás hosszú éveken át tart, a talaj szelvényében és képződésében, dinamikájában jelentős változások tapasztalhatók. A csernozjom talajszelvény egyre inkább a réti talajok sajátságait kezdi felvenni (jelentősebb átnedvesedés, nedvességellátás a talajvízből). Ennek alapján termékenységük határozottan megnő, így a másodlagos rétiesedés folyamatát kedvező folyamatnak kell tekinteni. Ismételten fel kell azonban 36
