Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)
Az egyes kultúrák öntözése - V. A szőlő öntözése
A szőlő öntözéses termesztésének agrotechnikai sajátosságai Öntözéses szőlőben az évi munkák sorában új műveleteket kell beiktatnunk, ezenfelül új termesztési eljárások válnak lehetővé. Ezek sikeréhez már a telepítés alkalmával is el kell végeznünk néhány munkát. Öntözésre berendezendő szőlőben ültetés előtt a területrendezést ajánlatos elvégezni. Az öntözővíz jobb elosztása és az eróziós károk csökkentése céljából homoki szőlőkben a felszín elegyengetése, hegyi szőlőben a teraszírozás kívánatos. Mivel öntözés esetén fokozott tápanyagpótlás szükséges, üzemi tapasztalatok alapján forgatás alkalmával 400 q szerves trágyát és a talajelemzés alapján kívánatos arányban kb. 20 q műtrágyát juttassunk a talajba. Főképpen P- és K-tartalmú műtrágyák ajánlatosak, mivel ezeket a talaj tartalékolja és lassan táródnak fel a növény számára. Munkaszervezési szempontból kötött talajon az esetleges tároló öntözés fagymentes téli napokon vagy tavasszal a nyitás és metszés elvégzése után hajtható végre. Az első vízpótló öntözés a szőlő nyár elejei munkacsúcsának befejező időszakára esik. Addig 2—3 gyomirtást, szükség szerint 3—4 permetezést és porozást és a magasművelés kivételével 2—3 kötözést kell elvégeznünk. Ez eléggé éles munkacsúcsot jelent, ami május végétől július elejéig tart. Az öntözést tehát kb. július elején kezdhetjük el. Ez egybeesik a talaj szokásos kiszáradásával is. Száraz meleg időjárás esetén már júniusban is indokolt lehet az öntözés. Mivel ilyenkor az egyéb gondozási munkákra kevesebb munkaráfordítás kell, üzemszervezési szempontból az öntözés ekkor is megoldható. Magasművelésű szőlőkben csak kismérvű nyár elejei munkacsúcs jelentkezik, ezért az öntözési időpont megválasztása sokkal könnyebben oldható meg. Időjárástól függően a szőlőben általában két-háromszori öntözés szükséges, esetenként 50—60 mm-es vízadaggal. Augusztus közepe után csak egész kivételes esetben öntözünk (pl. aszúsító öntözés). Az öntözéssel kapcsolatban felvetődik a szőlő zöldtrágyázásának lehetősége, ami nálunk, száraz körülmények között, az erősen csapadékos esztendők kivételével igen kockázatos eljárás. Külföldi tapasztalatok szerint a szőlősorok gyepesítése csak olyan helyeken lehetséges, ahol a csapadék évi mennyisége eléri az 1200 mm-t. Hasonló megoldásra hazánkban tehát még öntözés esetén sem igen kerülhet sor. Ilyenformán csak az a lehetőség áll fenn, hogy ősszel a szőlősorok közé zöldtrágyanövényt vetünk, amelyet még május elején bedolgozunk a földbe, és a zöldtrágya által kivont vizet öntözéssel pótoljuk. Homoktalajon erre a célra legjobban megfelel a rozsvetés vagy a rozsos takarmány- keverék, ami egyben a szélerózió ellen is véd. Az öntözés talajszerkezet romboló hatásának ellensúlyozására kötött talajokon levő öntözött szőlőterületen fokozott mértékben kell gondoskodnunk a szerves trágya utánpótlásról, valamint a talaj mélylazításáról. Ennek elhanyagolása — mivel az ültetvény élettartama kb. négy évtized — súlyos következményekkel járhat. Az öntözés új lehetőséget teremt a metszés- és művelésmódok megválasztását illetően. Gyakorlati tapasztalatok szerint soványabb, szárazabb talajainkon csak sűrű sor- és tőtávolság esetén érhetünk el biztonságos terméseredményeket. Ilyen körülmények között a széles sortávolság, a kevesebb tőszám száraz években jelentős aszálykárokat okozhat. Az öntözés tehát lehetővé teszi pl., hogy száraz homokon nagyobb megterhelést alkalmazzunk. A szőlőöntözés növényegészségügyi vonatkozásai Öntözéskor a peronoszpóra iránti érzékenység növekedhet, mivel jobb vízellátás esetén a sztómák nyitottsága fokózódik. Másrészt esőszerű öntözés alkalmával a védekezőanyag nagy része lemosódik a levélről. Ezért az öntözött szőlőkben több permetezéssel kell számolni. A lisztharmattal kapcsolatban nem figyeltek meg különösebb érzékenységet. 351
