Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)

Az egyes kultúrák öntözése - V. A szőlő öntözése

Ha a nyár vége száraz, a káliumfelvétel zavarai következtében a szokottnál lágyabb borokat kaphatunk. Az ilyen borok gyorsabban fejlődnek, de hamarább el is vénülnek. A hosszantartó nyári szárazság kedvezőtlenül hat a vesszőérésre és a rügyek diíferenciáló- dására is. Az éréskor bekövetkező szárazság rendszerint már nem hat károsan a szőlő vegetációjára, sőt előnyös a vesszőbeérésre.

Az öntözés szükségességének előrejelzése

Erre vonatkozólag a szőlőművelésben is több ismert módszert alkalmaznak. Egy részük a talaj nedvességtartalmának értékelésén, más részük a növény megfigyelésén alapul.

A talaj nedvességtartalmának meghatározásához izotópos, elektromos műszereket és a talajminták szárítását alkalmazzák. Ez az utóbbi a leggyakrabban használt eljárás. A talajmintákat kétnaponként, az ültetvény jellemző pontjain, 1 m mélységig, 10—20 cm-en- ként ajánlatos szedni. Amikor valamelyik rétegben a nedvesség a könnyen felvehető víztartalom alá csökken, öntöznünk kell. Nagyszámú talajmintavétel eléggé nehézkes munkát jelent, ezért az öntözési időpont előrejelzésére egyébb eszközöket is igyekeznek felhasználni.

A növényi megfigyeléseknek három kívánalmat kell kielégíteni:

a) határozottan látszó, hirtelen fellépő jelzés legyen,

b) érzékenyen reagáljon a változásokra, de ez jóval azelőtt lépjen fel, mielőtt aszálykárok jelentkeznének,

c) olcsó, egyszerű, könnyen végrehajtható legyen, amilyet a gyakorlati emberek is alkalmazhatnak.

Hasonló eljárásokat sok növény számára dolgoztak ki, azonban ezek a gyakorlatban még kevéssé terjedtek el. A szőlőöntözés időpontjának megállapításához leginkább a hajtásfejlődés, a bogyónövekedés és a levelek vízellátottságán alapuló módszereket alkalmazzák.

Bulgáriában Magriszo J. kidolgozta az egyes szőlőfajták levélszöveteire vonatkozó ozmózisos értékeket, amelynek elérésekor ajánlatos az öntözés megkezdése. Módszerét a talajnedvességi adatokkal és a szőlő fiziológiai vizsgálatokkal is összehasonlította.

A szőlőtermesztésben alkalmazott öntözési módok

Árasztásos öntözés. Dél-Franciaországban a filoxéra elleni védekezésre alkalmazzák, ott ahol a közelben gazdag vízforrás található. Kb. 6 héten keresztül 20 cm-es vízréteggel árasztják el a szőlőt, s így gyérítik a filoxérát. Ehhez ha-onként 40—60 000 m3 víz kell.

A barázdás öntözés igen megfelelő minden olyan esetben, mikor egyszerre nagyobb vízadagot kell adni. Alkalmazásával kapcsolatban azonban több probléma merül fel. Kötött talajú szőlőink java része lejtős területen van, és itt a barázdák kialakítása, az öntözés technikai lebonyolítása nehézségekbe ütközik. Ugyancsak bajos a barázdás öntözés végrehajtása alföldi homoki szőlőinkben is.

Az elmondottak alapján a barázdás öntözés elterjedésére nálunk nemigen számíthatunk, annak ellenére, hogy növényvédelmi szempontból előnyös lenne, mert e módszerrel öntözve a leveleken található védekezőanyagokat így nem mosnánk le.

Az esőszerű öntözés nincs olyan erősen kötve a lejtési viszonyokhoz, valamint a talaj fizikai szerkezetéhez, mint a barázdás öntözés. Nem kíván sok kézi munkaerőt. A szőlő öntözésére jelen pillanatban ez az egyedüli gyakorlatban alkalmazható öntözési mód, annak ellenére, hogy több hátránya van. Legelőnyösebb lenne a szőlő számára az altalajöntözés, azonban ennek beruházási költségei jelenleg túlságosan nagyok.

346