Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)
Az egyes kultúrák öntözése - III. Zöldségfélék öntözése
A zöldségnövények öntözési rendszerének kidolgozása A növények öntözési rendszerének kidolgozását — az öntözési mód, az öntözővízmeny- nyiség és az öntözési időpont megállapítását — csak az egész termesztési technológia ismeretében lehet helyesen megítélni. Az öntözés mint termesztéstechnikai eljárás, tehát része a növény termesztési technológiájának. Vele a növény vízigényét a termelési célnak megfelelően, adott körülmények között a gazdaságosság határáig kívánjuk kielégíteni. A termelési cél és vele együtt az eléréséhez megszerkesztett legkedvezőbb termesztési technológia egyes tényezőinek súlya és egymáshoz való aránya állandóan változik. Ennek oka a növény igényeinek kielégítését lehetővé tevő biológiai ismeretek, technikai feltételek és társadalmi körülmények változása. így tehát az öntözést és a tőle függő, vagy vele befolyásolható tényezőket is a mindenkori termelési cél és az adott termesztési körülmények figyelembevételével kell megítélni. Az öntözés rendszerét csak akkor alakíthatjuk ki helyesen, ha ismerjük, hogy a növények öntözéssel megoldott jobb vízellátása alapján hogyan hatnak a többi termesztési tényezők és azok hatásának végső soron mi az eredménye. Az előzőek figyelembevételével az öntözési rendszer kialakításának megértéséhez a következő kérdéskörökkel kell röviden foglalkoznunk. A termesztési ág, ill. az egyes növények azon sajátosságai, amelyek leginkább összefüggenek az öntözéssel. E kérdéscsoport keretében a termelés öntözést befolyásoló általános jellemzését kell megadni. Az öntözésre ható fontosabb tényezők megismerése. Ennek során a növény környezeti igényeit, valamint növekedési és fejlődési sajátosságait kell megismerni. Az öntözés jellemzői keretében a növény élettevékenységének külső és belső tényezői alapján kialakuló vízfelhasználást és annak a termesztés idejétől és körülményeitől függő kielégítését tisztázzuk. Végül a különböző körülmények között eltérő mértékű vízellátottságnak a termés alakulására — mennyiségére, minőségére és szedési idejére — gyakorolt hatását kell elemezni. A zöldségnövények termelésének néhány jellemzője A nagy termelési értékű növények termesztésekor a termelés érdekében alkalmazott pótlólagos ráfordítások általában gazdaságosan érvényesülnek. Különösen áll ez az öntözésre, amely tapasztalatok szerint a zöldségnövények esetében legtöbbször nem haladja meg az összes ráfordítás 5—15%-át, hatására azonban a termésben és annak értékében ennél lényegesen nagyobb eredményt kapunk. Ezt úgyis kifejezhetjük, hogy a már alkalmazott ráfordítások hasznosulását a zöldségtermesztésben döntően a növények megfelelő vízellátottsága, az öntözés teszi lehetővé. Különösen jelentős ez az összefüggés az emberi munka termelékenységét illetően. A zöldségfélék zömének betakarítása egyelőre nem, vagy csak kismértékben gépesíthető. Ez a munka, ha nem is mindig nehéz, de többnyire kényelmetlen testhelyzetben, hajolva végezhető el. Termelékenysége lényegesen növelhető, ha területegységenként egy-egy alkalommal és összesen több termést szedhetünk. Ezért a területi termelékenység az élő emberi munka termelékenysége növelésének egyik legfontosabb feltétele, amit főként az öntözéssel tudunk elősegíteni. Említettük, hogy az öntözővíz hasznosulása a zöldségnövények termesztésekor a legtöbb esetben messzemenően gazdaságos. Ez lehetővé és szükségessé is teszi, hogy a növény vízigényét nagyobb biztonsággal elégítsük ki, és szükség szerint a technikailag legkedvezőbb öntözést a legmegfelelőbb időben alkalmazzuk. A zöldségfélék termésingadozása az időjárástól függően elég nagy, esetenként 100%-ot, sőt annál többet is kitehet. Ezzel szemben a felhasználók igényei térben és időben aránylag kiegyenlítettek. A termelés és fogyasztás egyensúlyának megteremtését az is nehezíti, hogy a nyáron termelt zöldség gyorsan romló, úgynevezett puha áru, amely még meg294
