Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)
Az egyes kultúrák öntözése - II. Legelő- és rétgazdálkodás
természetes úton megülepedett talaj felülete közvetlenül a vetés előtt olyan legyen, hogy a láb csak pár milliméterre süllyedjen bele. Amennyiben a gyepet közvetlenül gyeptörésbe telepítjük, szükséges, hogy a nyár folyamán a talajt több ízben diszktillerrel ellentétes irányban járassuk meg. Megfelelően előkészített talajon a simítózás után következő munkafolyamat (sávos csörgedeztető öntözés esetén) a terelőgátak kihúzása. Erre a célra alkalmas a házilag is elkészíthető terelő töltés-építő (ridger) (102. ábra). E munka abból áll, hogy a víz folyási irányának rögzítése és egyenletes elosztásának biztosítása érdekében az öntözendő területet terelőgátakkal párhuzamosan keskeny sávokra osztjuk, amelyek a terület esésének irányában haladnak. Tapasztalatok szerint réti talajon 70—100 m, vályogtalajon 60—80 m, lazább talajokon 40—60 m a legjobb sávhosszúság. E sávhosszúságok lehetővé teszik a gépi munkák végzését. A sávok szélességét a terep harántirányú esése szabja meg. A gyakorlatban a 6—-12 méteres sávszélesség vált be. A terelőgátak irányát a tábla domborzati viszonyai szabják meg. Amennyiben a terep esése 5 ezreléknél (100 méterenként 50 cm) nem nagyobb, a terelőgátak az esés irányában húzódjanak. Ha ennél nagyobb az esés, akkor rá ferdén haladjanak a töltések, így elkerülhető a talaj elmosása. A terelőgátak kihúzása után, a sávon belül egyenetlenségek alakulnak ki, amely mind a telepítésre, mind később a szakszerű öntözés elvégzésére káros lehet. Éppen ezért a talaj minőségének és kultúrállapotának megfelelően boronával, simítóval, simítószánnal, gyürűshengerrel, szélsőséges esetekben tárcsával, illetve tárcsásboronával alakíthatjuk ki a jó magágyat, illetőleg a csörgedeztető öntözésre alkalmas terepet. Az így berendezett táblán a terelőgátakra keresztbe vetünk. A vetés irányának betartása is'fontos. Ugyanis ebben az esetben az öntözővíz haladására merőleges sűrű növénysorok fékezik a víz mozgását, illetve megakadályozzák, hogy a növénysorok között az gyorsan leszaladjon. A vetést követő magtakarás befejezése után a lehető legrövidebb időn belül ki kell jelölni, majd ki kell húzni az ideiglenes öntözőcsatornákat. Az ideiglenes csatornák mielőbbi kihúzása rendkívül fontos, mert kielégítő természetes csapadék hiányában kelést elősegítő (kelesztő) öntözésre is sor kerülhet. A csatornakihúzást csak abban az esetben halaszthatjuk későbbi időpontra, ha a talaj állapota a kihúzást lehetetlenné teszi. A csatornák kihúzásakor arra kell törekedni, hogy azok a lehetőség szerint párhuzamosak legyenek, és egymástól való távolságuk egyezzék a sávok hosszával. Sávos csörgedeztető öntözés esetén a vízszint a terep fölött van, ennek megfelelő magasságú erős töltéseket szükséges kialakítani. A terelőgátak és az ideiglenes csatornák végső kialakításához kisebb mértékű kézi munkára is számíthatunk. Ősgyepeken kialakított öntözendő táblán, hasonlóan ki kell építeni a terelőgátakat és az ideiglenes csatornahálózatot. Ridger helyett azonban a sáncolóekét használjuk. A vetőmagkeverékek összeállítása és a vetés Új gyepek telepítéséhez csak olyan gyepnövények alkalmazása jöhet számításba, amelyek sűrű, zárt állományt alkotnak, a tiprást, rágást nagyobb károsodás nélkül bírják és az öntözést meghálálják. Ennek figyelembevételével hazánkban, öntözött legelőkbe a következő gyepnövények alkalmazhatók sikerrel: Aljfüvek: angol perje, réti perje, tarackos tippan, barázdált csenkesz. Szálfüvek: réti csenkesz, réti ecsetpázsit, sziki mézpázsit. Pillangósok: fehér here (elsősorban a lódi változata), szarvaskerep, eperhere. Egyes talajtípusokon jól megy még a magyar rozsnok. A legelő—kaszáló váltókon a sovány perje, a réti komócsin, mocsári kerep jöhet számításba. 263
