Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)
Általános rész - II. A talaj szerepe az öntözéses termesztésben
nyadost és mint később látni fogjuk, a magnéziumszázalékot megadjuk, ami a sók kation szerinti eloszlását már magában foglalja, ilyen esetben elegendő a vízben oldott sók anion szerinti típusának megadása. Az anionok megoszlása szerint a Magyarországon öntözésre használt felszíni vizek főbb típusai a következők: karbonátos, karbonát-szulfátos, szulfát-karbonátos és karbo- nát-klorid-szulfátos. Tehát pl., ha egy víz olyan sókat tartalmaz, amelyeknek több mint a fele karbonát- vagy hidrokarbonát-ionhoz van kötve, és az összes sótartalomnak — részé4 nél kisebb a szulfátok és kloridok mennyisége, akkor ez a víz karbonátos víznek tekintendő. Ha a víz sói közül a karbonátok és hidrokarbonátok mennyisége 50%, és a szulfátok mennyisége több mint 25%, akkor a víz karbonát-szulfát típusú. 4. A víz szódatartalma A nátriumsók talajtani és növényélettani hatásának tárgyalásával kapcsolatban már láttuk azt, hogy a szóda mind talajtani, mind növényélettani szempontból a legveszélyesebb sók közé tartozik. Éppen ezért az öntözővizek minőségének fontos ismérve, hogy tartalmaz-e a víz szódát, és ha igen, akkor milyen mennyiségben. Az ideális öntözővíz már a régebbi hazai előírások szerint is az, amelyik szódát nem tartalmaz, illetve fenolfta- lein-indikátorral lúgosságot nem mutat. Az újabban végzett kísérletek is azt mutatják, hogy a szóda a talajban igen intenzíven kötődhet is, és a talaj kémiai sajátságai már egykét éves öntözés következtében, ha nagy az öntözővíz szódatartalma, a szikesedés előrehaladását mutathatják. Kis mértékű fenolftalein-lúgosságot adhat pl. a felszíni vizekben esetlegesen előforduló, finom eloszlású kalciumkarbonát. Tapasztaltunk pl. időnként fenolftalein-lúgosságot a Tisza és a Körösök vizében. Ez véleményünk szerint nem származhatott szódától. Éppen ezért, ha a szóda mennyiségét a fenolftalein-lúgosság alapján számítjuk, akkor 10 mg/1 szódának megfelelő fenolftalein-lúgosság az öntözésre alkalmas vizekben megengedhető. 5. A víz magnéziumszázaléka Bizonyos tapasztalatok azt mutatják, hogyha a talaj olyan vízzel kerül érintkezésbe, amely sok magnéziumot tartalmaz, ennek egy része megkötődik a talajban, azonban kisebb mértékben, mint ugyanilyen mennyiségű kalcium-ion esetében tapasztalható. Figyelembe kell venni azt, hogy a magnézium-ionok túlsúlyba jutása rontja a talaj sajátságait, és ezért szükséges, hogy a víz magnéziumszázalékát is megadjuk, amelyet a következő egyenlet fejez ki: A magnéziumszázalék különlegesen nagy jelentőségű a nehéz mechanikai összetételű tiszántúli réti talajainkban, ahol már természetes körülmények között is nagy mennyiségű magnézium-ion jelenlétével kell számolnunk. Elég kevés gyakorlati tapasztalattal rendelkezünk arra vonatkozóan, hogy milyen határértéken felül járhat káros következményekkel a vizek magnéziumtartalma. Hazai tapasztalatok alapján annyit lehet mondani, hogy az esetek többségében 40—50 magnézium- százalék-értéknél kell csak figyelemmel lennünk arra, hogy káros hatás is fenyegethet. Mind a talajok, mind pedig az öntözővizek rendszeres helyszíni sótartalom-vizsgálatára, illetve ellenőrzésére jól használhatók a modern tranzisztoros mérőműszerek, amilyent pl. a 11. ábra mutat be. Természetesen az öntözővíz a talajjal mindig kölcsönhatásba kerül, ezért a talajban létrejövő viszonyok ismeretéhez szükséges megismernünk azt a kölcsönhatást is, amely 25
