Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)
Az egyes kultúrák öntözése - I. Szántóföldi növények öntözéses termesztése
Erősen szikes öntözött területeken: 1. Hernyópázsitos szarvaskerep 2. Sziki mézpázsitos eperhere A herefüvesek és pillangósok feltörése A herefüvesek feltörésével nagy mennyiségű szerves anyag marad a talajban, amely a magas rizstermések és egyéb szántóföldi kultúrák nagy termésátlagait alapozhatja meg. Az Öntözési és Rizstermesztési Kutató Intézet gazdaságában üzemi táblákon 90—120 q széna termett több éven át. A visszamaradó gyökérmaradványok mennyisége kh-anként 250—300 q istállótrágya értékének felelt meg. Ha ehhez hozzászámítjuk a herefüvesek talajszerkezet-javító hatását, akkor a visszamaradó gyökértömeg még az istállótrágya tápanyaghatását is felülmúlja. A herefüveseket öntözéses területeken általában 3 évig tartjuk. Az utóbbi esztendőben a szarvasi kísérleti gazdaságban olyan eljárást vezettek be, hogy a szálkás perjés vörösherét a harmadik év első kaszálása után feltörik. Utána nagy zöldtömeget adó silókukoricát vetnek. Ha figyelembe vesszük, hogy a herefüvesek termésmennyiségük mintegy 36—40 %-át az első kaszáláskor adják, és utána elvethetjük a silókukoricát, érthető, hogy a silókukorica-termesztés a területegységenként termelt tápanyagmennyiséget csak fokozni tudja. Ha azt számoljuk, hogy az első kaszálást besilózzuk, majd silókukoricával télen keverve takarmányozzuk, így a silókukoricához megfelelő fehérjepótlást végeztünk, láthatjuk, mennyit nyerhetünk állattenyésztésünk fehérjeellátása szempontjából. Ahhoz, hogy a herefüveseink megfelelőképpen gazdagítsák talajaink termőképességét, elengedhetetlenül szükséges, hogy — kivételes esetektől eltekintve — ősszel törjük fel, lehetőség szerint előhántós ekével. Irodalom Dorman, I. A.—Szokolov, F. A.—Bodrov, P. M. (1949): Szevooboroti udobrenyija i polivi hlopcsatnyika. Goszizdat UzSzSzR, Taskent di Glória J. (1964): Öntözési és Rizstermesztési Kutató Intézet évi jelentése. Szarvas Enyedi Gy. (1959): Lucernatermesztésünk agrárföldrajzi vizsgálata. Akadémiai Kiadó, Budapest Fényes E. (1836): Magyarország mostani állapotja. Budapest Hank O. (1958): in Kruzsilin: Az öntözéses termelés biológiai vonatkozásai. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 29. p. Kovács G. (1959): A pillangós takarmány- növények öntözéses termesztése. MTA Agrártudományi Osztály Közleményei. Budapest Kovács G. (1959): Az öntözéses takarmánytermesztés néhány kérdése. Magyar Mező- gazdaság. 17. sz. 13. p. Kovács G. (1960): Lucernatermesztés öntözött viszonyok között. Időszerű Öntözési Kutatások Kovács G. (1961): A lucerna öntözéses termesztése. Magyar Mezőgazdaság. 16. évf. 11. sz. 15-16. p. Kovács G. (1962): A lucerna öntözéses termesztése. Öntözési és Rizstermesztési Kutató Intézet, Szarvas. 5—10. p. Kovács G. (1963): Talajtermékenység fokozása, termőréteg mélyítése öntözött területeken. Akadémiai doktori disszertáció, Szarvas Kovács G. — Tóth S.-né (1965): Takarmánybázis. Déldunántúli Mezőgazdasági Kísérleti Intézet, Iregszemcse. Vol. 5. N° 1. 71-73. p. Lesins K. — Akerberg E. — Bojtos Z. (1954): Tripping in Alfalfa Flowers. Acta Agric. Scandinavica, Stockholm, 2. sz. 239 — 256. PMuzicskin, E. T. (1959): Mnogoletnyije travi kak voszsztanovityeli plodorodija predkavkazszkih csemozjomov pri orose- nyii. Pocsvovegyenyije. 12. sz. 13 — 23. p. Nagy Z. (1965): A szarvasi alexandriai here fajtaleírása és termesztési kísérletek eredményei. Öntözéses Gazdálkodás III. 149-157. p. Schmid G. (1959): Entwicklungszustand der Böden des niederbayerischen Ackerbaugebietes und Möglichkeiten zur Verbesserung ihrer geschwächten, natürlichen Bo258
