Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)
Az egyes kultúrák öntözése - I. Szántóföldi növények öntözéses termesztése
telepítését kedvező csapadékos őszi időjárás esetén szükségesnek tartják. Azonban öntözés nélkül a drága előkészítést, valamint a vetőmagot veszélyes kockáztatni az esetleges sikertelenség miatt. Ősszel lehetőleg kalászosok után telepítsük a lucernát. A talajt 20—25 cm mélyen felszántjuk és — amennyiben felületi módszerrel öntözünk — kihúzzuk a terelősávokat, majd ezekre merőlegesen elvetjük a lucernamagot. A területet meghen- gerezzük, utána esőztető berendezésekkel 30—40 mm vizet adagolunk a területre. (Felületi öntözéssel kelést elősegítő (kelesztő) öntözést nehéz végrehajtani, mivel ily módon a legkisebb kiadagolható vízmennyiség 80—100 mm.) Kelés után — ahol a talaj nedves- ségi állapota megengedi, illetve megkívánja — 2—3 hét múlva még 50—60 mm öntözővizet adunk. Ez egyben tároló öntözésnek is számít, amely elősegíti a lucerna növekedését, vízkészletének felhalmozását. Ezen időszakban a megfelelő nedvességi állapot megteremtése azért is szükséges, mert az első talajmenti fagyok után a fiatal növényekben sok szénhidrát képződik, és a szénhidrát mennyiségének növekedése egyenes arányban áll a lucerna fagyállóképességével is. A 2—3. éves lucernásnak csak akkor adjunk tartalékoló öntözést, ha rendkívül száraz volt a nyár. Ellenkező esetben a túltelített állapot betegségek fellépését és a lucerna kiritkulását eredményezheti. Tavasszal, ha az április nem száraz, szeles, akkor csak az első kaszálás után öntözzünk. Ha a téli csapadék eléri vagy meghaladja a 200—250 mm-t, és az első növedék jól fejlődik, öntözni nem szükséges. Ha az áprilisi aszály érezteti hatását, akkor 50—60 mm öntözővíz kiadagolása szükséges. Amennyiben az április kedvező, először az első kaszálás után öntözzünk. Az esőztető berendezésekkel ott öntözzünk, ahol a talaj vízáteresztő képessége, a terep alakulása, a rendelkezésre álló öntözővíz mennyisége (ha kevés van) stb. ezt indokolttá teszi. Felületi öntözést általában ott alkalmazzunk, ahol kedvező terepviszonyokat találunk, tehát tereprendezett területeken, amennyiben a felületi öntözés lehetősége megvan. Ez üzemileg olcsóbban végezhető el, mint az esőztető berendezésekkel való öntözés. Ugyanakkor az esőztető berendezésekkel mintegy 20—30%-kal kevesebb vízadag is kedvező eredményt mutat. A felületi öntözéskor ugyanis sok a vízveszteség. Gondolunk itt réti szikes talajokra, ahol jelentős vízveszteséggel kell számolni. Általában akkor kezdjük meg az öntözést, amikor a lucerna a 6—8 cm-es magasságot eléri. Ez a megfigyelésünk azon alapszik, hogy közvetlenül a kaszálások után megöntözött terület víz és levegő aránya nem optimális a lucerna számára. A levegőtlen talaj lelassítja a sarjadzást, csökkenti a növekedés ütemét, és késlelteti a kaszálást. Az említett növénymagasság idején azonban a talajban fellépő oxigénhiány megszüntetése a levélen keresztül történik, és így átsegítjük a növényt a néhány napos talaj túltelítettségen. Lucernásainkat évente 3—4 alkalommal öntözzük a lehullott csapadéktól függően: felületi esőszerű az első öntözés a második öntözés a harmadik öntözés a negyedik öntözés az első kaszálás után a második kaszálás után a harmadik kaszálás után a negyedik kaszálás után 70— 80 mm/kh 80—100 mm/kh 80—100 mm/kg 50— 60 mm/kh 50—70 mm/kh 70—80 mm/kh 60—80 mm/kh 40—50 mm/kh Ez az évi csapadékon kívül mintegy 280—340 mm plusz öntözővíz kiadagolását eredményezi a Tiszántúlon és a Duna—Tisza közén. Ha az évi csapadék eléri a 800—900 mm-t, nem kell öntöznünk, de alapvetően fontos, hogy a tenyészidőben mintegy 500 mm legyen az a vízmennyiség (csapadék + öntözővíz), amely a nagy szénatermések elérésének alapja. Természetesen öntözéskor mindig ügyeljünk arra, hogy a túlöntözött foltokról a pangó vizet gyorsan lecsapoljuk, mert a hőmérséklet emelkedésével káros redukciós folyamatok lépnek fel, aminek következtében a lucerna hamar kipusztul. Homoktalajokon a csőkutak kevesebb vizet adnak, mint amennyi általában a felületi öntözésekhez szükséges. Itt egy növedék érdekében kétszer kell öntözni 14—16 napos fordulóval, esetenként 30—40 mm öntözővízzel. Az 1961 —62-es években — a csőkutas öntözés kezdetén — felvetődött a csőkutakban levő vizek hőmérsékletének (13—14 C°) káros következménye a növényzetre. A vizsgálatok 252
