Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)
Általános rész - II. A talaj szerepe az öntözéses termesztésben
adatok azt mutatják, hogy az öntözővíz sókoncentrációjának az a határértéke, mely a növény fejlődését közvetlenül károsan befolyásolja, elég nagy, és ezért aránylag ritkán fordul elő, hogy az öntözésre használt víz ezt a közvetlen károsodást kiváltó értéket elérje. b) Az öntözött talaj sajátságai: a talaj természetes vagy mesterséges drénviszonyai. Az öntözővízzel — annak minőségétől függően — mindig bizonyos mennyiségű oldott sót viszünk a talajba. Ezek az oldható sók a talajban a talaj tulajdonságaitól és a terület drénviszonyaitól függően felhalmozódhatnak. Tartósan, hosszabb időn át öntözött területeken, ha az öntözővíznek nagy a sótartalma és a talaj drénviszonyai rosszak, pl. közel van a talajvíz vagy vízzáró réteg van a felszín közelében, a sók felhalmozódása olyan méreteket is ölthet, mely a növény növekedését még abban az esetben is károsan befolyásolja, ha az öntözővíz eredeti sótartalma nem éri el a növény számára közvetlenül káros koncentrációt. Ennek oka, hogy a talajba jutó öntözővíz feloldja az ott előzetesen felhalmozódott sókat, és a növénnyel egy már sokkal több sót tartalmazó folyadék, „talajoldat” érintkezik, mint amilyen az eredeti öntözővíz volt. Éppen ezért az öntözővíz minőségének előírásában mindig első követelményként annak a maximális oldott sómennyiségnek a meghatározása szerepel, amelyet a víz még tartalmazhat anélkül, hogy a talajban tartós öntözés esetén sófelhalmozódás lépne fel. Ez a határérték több tényező függvénye. Figyelembe veendő pl. a csapadék mennyisége, eloszlása, az öntözött terület vízelvezetésének körülményei és lehetőségei, a talajok sajátságai stb. Hazánkban 600—1800 mg// összes sótartalom durva megközelítésben az a határérték, melyen felül az öntözővíz alkalmazása a szikesedés veszélyével jár. Hogy ezen a határértékeken belül adott esetekben mi a konkrét határérték, azt az előzőekben vázolt körülmények szabják meg. 2. A víz nátriumszázaléka Az öntözővíz minőségének másik ismérve a víz nátriumszázaléka. Az egyszerű sófelhalmozódás mellett számolnunk kell a talaj és a víz közötti további, bonyolultabb kölcsönhatással, amelyek eredményeként az öntözővíz és az öntözővízzel bevitt sók a talaj tulajdonságait, agronómiái sajátságait javíthatják vagy ronthatják. Ezen folyamatok közül különösen nagy szerepet játszik az öntözővíz nátrium-ionjainak megkötődése a talajban. A nátriumsók, amennyiben azok mennyisége az öntözővízben egy bizonyos határértéket elér, a talaj finom részecskéinek, ún. kolloid részecskéinek felületén megkötődnek, kiszorítva annak felületéről a kalcium-ionokat. A nátrium-ionok megkötődésük folyamán megváltoztatják a talaj fizikai és fizikokémiai állapotát, azt duzzadóképessé teszik, szikesítik. Az öntözővíz szikesítő hatása függ attól, hogy a vízben oldott só hány százaléka nátriumsó. Ezt az értéket az ún. szikesedési hányados adja meg. Azt, hogy valamely öntözővíz mikor szikesít vagy sziktelenít, nemcsak az öntözővíz, hanem a talaj milyensége is megszabja. A kicserélődés során a talaj és a talajoldat között azok összetételétől függően egyensúly áll be azáltal, hogy vagy a talaj nátrium-ionjait cseréli ki az öntözővíz összetételétől és töménységétől függően, más, rendszerint kétértékű kationokra (pl. kalcium-ionra), és ilyenkor az öntözővíz sziktelenít, vagy az öntözővíz nátrium-ionjai cserélik ki a talaj kétvegyértékű kicserélhető kationjait, és ezáltal megváltoztatva a talajrészecskék sajátságait, diszpergálhatóságát, szikesítik azt. Tehát a kationok összetételét figyelembe véve, valamely víz a szikesedés veszélye nélkül addig használható fel öntözésre, amíg nátrium-ionokat vesz fel a talajból, és nem alkalmas az olyan víz, amely nátrium-ionokat ad le a talajnak. Nátrium-iont nem, vagy csak kis mennyiségben tartalmazó öntözővíz is szikesíthet, míg szikes talajokon nagyobb relatív nátriumsótartalmú öntözővíz is alkalmazható anélkül, hogy a szikesedés veszélye fennállna. 23
