Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)
Az egyes kultúrák öntözése - I. Szántóföldi növények öntözéses termesztése
Öntözés Esőszerű és barázdás öntözést alkalmazhatunk. Barázdás öntözés esetén már a növények kiültetésekor ki kell hagynunk 150—180 cm-enként a barázda számára alkalmas 70 cm-es sorközt. Esőszerű öntözése esetén a gépesíthetőség szabja meg a sor- és növénytávolságot, így általában 60 cm-nél kisebb sortávolságot nem alkalmazunk. Statikai vízigénye 74—75%. Termesztése során a talaj víztartalma az 50 cm vastag talajrétegben VK?2t 60—65%-a alá ne csökkenjen. Fajlagos vízfogyasztása kedvező tápanyagellátás és 50 q/kh-nál nagyobb termés esetén 200—260. Összes vízigénye a tenyészidő alatt 380—440 mm. Ebből a 75 %-os biztonságú csapadék és a talajvíz tartaléka 200—270 mm-t biztosít. így egy-egy idényben öntözővíz-igénye 180—240 mm. Május, június hónapban vízfogyasztása még alacsony, és a természetes csapadék általában elég fedezésére. Vízpótlásra június végén, július elején van szükség, amikor a tömeges virágzás megindul. Ekkor barázdásan 80—100 mm, esőszerűen 40—60 mm víz kiadása indokolt. Az esőszerű öntözést kétszer-háromszor megismételjük, de augusztus 20. után már csak kivételesen száraz időjárás esetén öntözzünk. Barázdásan csak kétszer öntözünk, másodszor július legvégén vagy augusztus elején. Az öntözött paprika a kedvező vízellátást levélzetének élénk zöld színével is jelzi. Ha a könnyen felvehető víz mennyisége csökken a talajban, a levélzet sötét, fáradt zöld színűvé változik. A víz egyenletes elosztására nagy gondot kell fordítanunk, mert a túlöntözésre a paprika érzékeny. Ez a veszély különösen erősen kötött talajon áll fenn. Helyes öntözés esetén a tenyészidő lényeges meghosszabbodása nem tapasztalható. Először szeptember elején szedhetjük. * A nyers termés mennyisége az öntözés hatására 60—100%-kal nő. A bőr aránya a maghoz viszonyítva nő (öntözés nélkül 65 : 35, öntözve 75 : 25 %). A festéktartalomban néhány tizedgramm csökkenés mutatkozik, de a bőrarány növekedése az őrleményben azt bőven kiegyenlíti. Tehát az öntözés következtében minőségromlástól nem kell tartani. Irodalom Bakos Zs. (1962): Szója. Nemesített növényfajtákkal végzett országos fajtakísérletek eredményei, 1961. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest. 251 —272. p. Bánlaki S. (1954): Répamagtermesztés. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest Berényi D. (é.n.): A burgonya öntözésének időjárási vonatkozásai. Egy. Ny. Budapest Bócz E. (1959): A cukorrépa és kukorica háromévtizedes termésének elemzése Mezőhegyesen. A debreceni Mezőgazdasági Akadémia tudományos évkönyve. 1958. Mezőgazdasági Akadémia, Debrecen.205 — 214. p. Csávás I. — Mihályfalvi 1. — Tóth M. (1962): Az öntözés technikája és szervezése. Mező- gazdasági Kiadó, Budapest Debreczeni B. (1965): Az öntözéses növény- termesztés trágyázási kérdései. Öntözéses Gazdálkodás. 1. Szarvas. 93 — 104. p. Elagina, I. N. — Mihal'csuk, A. L. (1961): Szorgo. Szel’hozgiz, Moszkva. Győrffy B. (1962): Adatok a kukorica tenyészterületének alakjához és az ikersoros kukoricatermesztés értékeléséhez. Kukoricatermesztési kísérletek 1958— 1960. Akadémiai Kiadó. Budapest. 158—163. p. Győrffy B. — I'só 1. — Bölöni I. (1965): Kukoricatermesztés. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest Hajdú M. (1964): A burgonyatermesztés egyes kérdései Hajdu-Bihar megyében. Kandidátusi disszertáció Hank O. (1956): Az öntözéses agrotechnika alapjai és irányelvei. Akadémiai Kiadó, Budapest Jakuskin, I. V. (1950): Növénytermelés I. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest Kiss T. (1962): Takarmányrépa. Nemesített növényfajtákkal végzett országos fajta- kísérletek eredményei. 1961. Mezőgazda- sági Kiadó. Budapest. 293—306. p. Kolbai K. (1957): Gödöllői ikersoros kukoricatermesztés. Nemzetközi Mezőgazda- sági Szemle. 2. 72—80 p. Kovács G. (1959): Szálastakarmány-növények 237
