Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)
Az egyes kultúrák öntözése - I. Szántóföldi növények öntözéses termesztése
A burgonya fajtái A termesztés célját tekintve hazánkban döntő mértékben étkezési burgonyát termesztenek. Ezzel a ténnyel öntözés esetén is számolnunk kell. Olyan fajtákat kell tehát termesztenünk, amelyek az öntözést bőséges terméssel fizetik vissza, ugyanakkor az étkezési burgonya értékmérő tulajdonságai vonatkozásában is jó eredményt adnak. A jó étkezési gumó kiegyenlített, közepes nagyságú, vékony héjú, rügyei sekélyen ülnek, alakja gömbölyded, hogy a gépi tisztítás feltételeinek is megfeleljen. Keményítő-tartalma közepes (12—18%), mert a kevesebb keményítőt tartalmazó fajta szappanos, ellenkező esetben lisztes, szétfövő lesz. A hazai piacon a fehér húsú, rózsaszín héjú burgonyát keresik leginkább, tehát ezt az igényt figyelembe kell venni, jóllehet külföldön a sárga héjú és színű burgonyafajták kedveltek (rózsaszínű héjú burgonya a köztermesztésben általában ismeretlen). Kifejezetten öntözéses termesztésre nemesített fajtánk nincs. Az eddig végzett kutatások arra szorítkoztak, hogy az öntözés nélkül termesztett fajták közül kiválogassák azokat, amelyek öntözéssel a legjobb eredményt adják. Ilyen kísérleteket újabban Debrecen környékén, Szarvason, Izsákon, a Duna — Tisza közi homokon, mezőségi és réti öntéstalajon folytattak. A Debrecen környéki homoktalajon, amely tulajdonságra a Nyírség déli szélének tekinthető, a rövid tenyészidejű fajták közül a Gülbaba, a későbbi érésűek közül a Kisvárdai rózsa és a Somogyi sárga fajták adták öntözve a legjobb eredményeket. Az Alföld tápanyagban gazdag réti öntéstalaján pedig a Gülbaba, a Korai rózsa, a Somogyi korai, a hosszabb tenyészidejű fajták közül a Kisvárdai rózsa és a Mindenes. Az Alföld mezőségi vályogtalaján a Korai rózsa, a Gülbaba, a Somogyi korai, a későbbiek közül a Kisvárdai rózsa és Lilla. Duna — Tisza közi homokon a Gülbaba csak a barna jó minőségű homokokon termeszthető kielégítő eredménnyel; a Kisvárdai rózsa, a Lilla, a Mindenes és a Boldogító fajták adják a legjobb eredményeket a felsorolás sorrendjében. A kötött talajokon a későbbi érésű fajták termése általában nem szárnyalja túl a korábbiak termését. Megjegyzendő, hogy az Amsei az említett kötött talajtípusokon — eredeti importvetőgumót használva — kimagaslóan jó termést ad, de hamar leromlik. Egészséges vetőanyag esetén tehát termesztése indokolt. Az öntözés hatása a burgonyatermés mennyiségére és minőségére Amint már előbb megállapítottuk, az öntözés jelentősen fokozza a burgonya termését. Ez nagyüzemi szinten és az évek többségében 40—60%. Meg kell jegyezni azonban, hogy ezek a számok általában nem megfelelő technikai és agronómiái szinten végrehajtott öntözések eredményei. A kísérletek azt igazolják, hogy homoktalajon 50%, mezőségi vályogtalajon 60, réti öntéstalajon 90%-os termésgyarapodásra is számíthatunk, ha az időjárás egyébként nem erősen csapadékos. így homoktalajokon a 130, mezőségi talajokon a 170, réti öntéstalajokon a 200 q/kh burgonyatermés helyes agrotechnikával — beleértve az öntözést is — reális célkitűzés. A termés elemzésének eredménye azt bizonyítja, hogy a termésgyarapodás elsősorban a gumók átlagsúlyának növekedéséből adódik. Csökken az apró gumók mennyisége. Míg öntözetlenül, különösen száraz évjáratban az apró gumók súlya az össztermés 40—50 %-át is kiteheti, addig öntözve nem haladja meg a 25%-ot, de egyes fajták termesztésekor (mint például a Gülbaba, Korai rózsa, Somogyi korai és Kisvárdai rózsa) a 10% alá is csökkenhet. A gumószám növekedésében jelentős és szignifikáns különbség nem állapítható meg az öntözés hatására. Különösen áll ez az előbb felsorolt, tövenként kevesebb gumót kötő fajtákra. Növekszik az étkezési burgonyagumó átlagsúlya is, de oly mértékű gumó- nagyobbodás, amely a konyhai felhasználás szempontjából hátrányos volna, nem tapasztalható. 229
