Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)
Általános rész - VII. Az öntözés munkáinak szervezése
Alapbérezés Az öntözési munkák alapdíjazása a munkában töltött idő, illetve a munkában elért teljesítmény alapján állapítható meg. A munkadíjat vagy közvetlenül, vagy közvetve lehet elszámolni. Közvetlen az elszámolás általában az állami gazdaságokban. A termelőszövetkezetek egy részében — ahol a díjazást munkaegység-rendszer formájában oldották meg — az öntözési munkák után is munkaegységet írnak jóvá, amelynek az értéke (elszámolása) csak év végén állapítható meg pontosan. Ugyancsak közvetett az elszámolás, amikor az alapdíj nagysága a termés nagysága, ill. a termelési érték szerint változik. Az időbér alkalmazása csak akkor lehet indokolt, ha a teljesítmény egyáltalán nem, vagy pedig csak nagyon körülményesen állapítható meg és írható elő. A teljesítményelőírást megnehezíti, ha az öntözendő területen igen változó feltételek között kell dolgozni, vagy a folyamatos öntözésnek más akadályai vannak. A helyi ismeret és gyakorlottság különösen a felületi öntözésnél fontos; ha ezekre a dolgozó — gazdálkodási, szervezési stb. okokból — nem tehetett szert, órabérben kell fizetni. Az időbérezés hátrányos következményeit a helyesen kapcsolt premizálással ellensúlyozni lehet. Öntöző üzemekben az időbérezésnek mind a havi, mind az órabéres formáját alkalmazzák. A havibér esetén az egy hónapra megállapított alapbér az összes munkanapok ledolgozásakor illeti csak meg a dolgozót. A havibéres formát elsősorban a rizstermesztésben és az irányításban dolgozóknál lehet alkalmazni. Minden esetben az a fontos, hogy a havibéres dolgozó munkafeladata, a munka minőségi követelményei és munkarendje pontosan elő legyen írva. Az órabéres forma az öntözésben jelenleg a leggyakrabban alkalmazott időbér, sőt bérezési forma. Az órabéres forma alkalmazásakor az öntözésben töltött órák után meghatározott összeget vagy munkaegységet írnak jóvá. Az órabér nagysága 5—8 Ft vagy 0,15—0,25 munkaegység között változik. A bér nagyságának megállapításához a következőket kell figyelembe venni: 1. a dolgozó képzettségét (szakmunkás képesítéssel és gyakorlattal vagy képesítés nélküli, de nagy gyakorlatú dolgozók a magasabb kategóriába sorolandók), 2. a munkabeosztást, 3. az alapbérhez kapcsolódó prémium formáit és nagyságát, 4. az öntözés műszakbeosztását (nappali, éjjeli munka, nyújtott műszak), 5. az adott öntözési körülményeket (berendezés, csőkapcsolás, a tábla, ill. terület adottságait stb.), 6. a gazdaságban az egyéb munkaterületen dolgozók bérkategóriáit. Az időkihasználás javítása, ill. a kapacitás jobb kihasználása érdekében célszerű az úgynevezett kieső időre (átállás, üzemzavar stb.) csökkentett alapbért előírni. A prémium az állásidő csökkentésére, az évi üzemórák számának növelésére szolgálhat. A termelés nagysága, vagy bizonyos termésmennyiségen felüli eredmény szerint is adható prémium. A teljesítménybérezés alapja a munkateljesítmény, ezért az ilyen bérezés a dolgozókat érdekeltté teszi a teljesítmény növelésében. A teljesítményt közvetlenül és közvetve is lehet mérni. Közvetlen mérés esetén a meghatározott feladatból teljesített munka mennyisége jelenti a bérezés alapját. A közvetett méréssel azt próbálják megállapítani, hogy az adott munka hogyan járult hozzá a munkavégzés céljához, öntözés esetén a termés nagyságához. Öntözéses termesztésben a közvetett mérés objektíve szinte lehetetlen, ezért nem is ajánlható alapbérezésként. Kivételt csak az képezhet, ha a növény egész termelését az eredmény alapján díjazzák (hozamrész, a bruttó 166
