Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)
Általános rész - VI. Az öntőzőtelep építésének és fenntartásának gépei és eszközei
szül. Különleges célokra maximum mutatóval, kontant mutatóval látható el. A (nanométereket 4,6,10,16 att méréshatárral készítik. Regisztráló műszerként lefutó szalagos vagy kördiagramos manométer használható. A lefutó szalagos manométer falra vagy műszerfalba szerelhető. Az egyenesbe vezetett írószerkezete 120 mm széles perforált, előnyomott papírra ír, 20 mm/óra sebességgel haladva. A kördiagramos manométer írószerkezete 300 mm átmérőjű körbeforgó, előnyomott papírtárcsára ír. A tárcsa 24 óra alatt fordul körül. Acélcsövek és idomok. Az öntözőtelepeken a hengerelt, sima végű acélcső és hengerelt, karimás acélcső használatos. A sima végű acélcső 15—300 mm névleges átmérővel (NÁ) 2,5—8,0 mm falvastagsággal készül. A gyártási hossz 3—12 m. A ráhegeszthető karimával ellátott csöveket a helyszínen hegesztik össze. Az egyenes csöveken kívül különböző idomok is felhasználásra kerülnek: így karimás könyökidom, T-idom, keresztidom, amelyeket az igényeknek megfelelően különböző átmérővel és méretben készítenek. Felszín alatti csőhálózat és tartozékai Acélcsöveket akkor használnak, ha a nyomás vagy az átmérő miatt azbesztcement cső nem alkalmazható. Beépítése hegesztéssel vagy karimás kötéssel történhet. Azbesztcement csövek 10 att üzemi és 16 att próbanyomásra készülnek. Összekapcsolásuk Simplex-kötéssel, 400 mm átmérőn felül Gibault-kötéssel történik. Névleges belső átmérőjük (NÁ) 50—500 mm, falvastagságuk 9,0—38,0 mm között változik. A műanyag csövek anyaga polivinilklorid (PVC). Jelenlegi csövek 6 att nyomásig használhatók, Anger-kötéssel kapcsolhatók össze. A műanyag csöveket 6 m hosszban, 50—160 mm külső átmérővel és 2,6—8,0 mm falvastagsággal gyártják. Idomok. Iránytörésekhez, elágazásokhoz és a különböző szerelvények csatlakoztatásához más-más idomdarabok szükségesek. Az idomokat acélból vagy azbesztcementből készítik. Azbesztcementből különböző iránytörésre, 50—200 mm belső átmérővel ívcső és különböző méretű szűkítő készül. Acélból készített és az öntözőtelepeken felhasznált legfontosabb idomok: karimás ív, simacső-végű ív, karimás vagy sima T-elágazó, karimás vagy sima keresztelzáró, karimás vagy sima szűkítő, átmeneti idom, hidráns csatlakozók, légtelenítő, víztelenítő csatlakozó, szórófej-csatlakozó stb. A felsorolt idomok különböző méretben készülnek, többnyire egyedi gyártással. A szerelvények közül a vízkivételi csapok (hidránsok) tolózárból és gyorskapcsoló fejből állnak. A hidráns lehet a talaj felszínén vagy felszálló csövön kialakítva, esetleg aknában elhelyezve. A tolózárak az egyes vezetékszakaszok lezárására szolgálnak. Aknába, de inkább a talaj felszínén levő betonlapra helyezik el. A tűszeleppel ellátott légtelenítő az egyes csőszakaszok legmagasabb pontjára kerül. Működése automatikus, úszós megoldású. Ha levegő gyűlik fel a csőben, az úszó leszáll, ezáltal kiengedi a levegőt. A víztelenítő (egy tolózárral ellátott kifolyócsap) a vezeték mély pontján van. Szívókosár felszíni vízkivétel esetén kell a szennyeződés visszatartására. Felszín alatti csőhálózatú öntözőtelepek üzemeltetése Az üzemeltetés kiterjed a szivattyútelep, a felszín alatti csőhálózat és a hordozható berendezésekre. A villamos motorokkal üzemelő öntözőtelepeken a megadott kapcsolási előírás alapján helyezik üzembe a motort. A szivattyúk indításának előfeltétele a szívóvezeték és a szivattyú légtelenítése, csak azután kapcsolják be a motort, amely az egybekapcsolt szivattyút forgásba hozza. Induláskor a nyomóoldali tolózárnak lezárva kell lennie, leálláskor a tolózárat fokozatosan kell zárni. A vízütés hatásának csökkentésére a nyomócsőben visszacsapó szelepet és nyomáscsökkentő szelepet kell alkalmazni. 157
