Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)
Általános rész - VI. Az öntőzőtelep építésének és fenntartásának gépei és eszközei
kétkerekű alvázra van szerelve, és üzem közben három tehermentesítő lábra kell emelni. A futókerék lehet légpárnás vagy tömör. Csővezetékek és szerelvények A csővezetékek és szerelvények feladata, hogy az öntözővizet a víznyerő helyről a szórófejhez eljuttassa. Rendeltetés szerint van szívócső és nyomócső, elhelyezés szerint felszín alá beépített és hordozható cső. A szívócső a vízforrás és a szivattyú között helyezkedik el. Anyag szerint lehet hegesztett lemezcső, acélcső vagy spirálbetétes gumicső. A csövek kapcsolása karimával vagy gyorskapcsolóval történhet, a tömítést karton- vagy gumilemez, illetve gumigyűrű biztosítja. A nyomócső a szivattyú és a szórófejek között helyezkedik el. A csöveknek általában 6—10 att nyomást kell kibírniuk. A csőre ható nyomást atmoszféra túlnyomással fejezzük ki, jele att. A hordozható csövek anyaga: horganyzott acéllemez, vaslemez, alumínium és műanyag. A hordozható csövek esetében a gyors átszerelés, könnyű kezelhetőség végett gyorskapcsolást alkalmaznak. Erre a célra különböző típusú kapcsolások alakultak ki. A nálunk legjobban elterjedt kapcsolási típusok: a Perrot, az MSK, aHidroflex rendszerű. A két csővégen különböző kiképzésű kapcsolóelemek vannak, melyek a közbeiktatott gumitömítéssel gyors és vízzáró kapcsolatot biztosítanak. A 81— 81. ábra. Perrot rendszerű csőkapcsolás 82. ábra. MSK rendszerű csőkapcsolás 83. ábra. Hidroflex rendszerű csőkapcsolás 143