Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)

Általános rész - I. Öntözéses termesztésünk fejlesztésének fontosabb kérdései

növényápoló, növényvédő, betakarító gépek megfelelő mennyisége és kielégítő minősége alapvető feltétele az öntözéses gazdálkodásnak.

A hazánkban folytatott kísérletek eredményei azt igazolják, hogy a takarmánynövények jól meghálálják az öntözést. Ez a tény, valamint az ősgyepek felújítása s öntözése is nagyobb arányú állattartást (szarvasmarhatenyésztés) tesz lehetővé. A nagyobb állattartás pedig több kiegészítő beruházást igényel. A konzervgyárak megépítése, a belső és export-igények biztonságos zöldségtermesztést kívánnak. Biztonságos zöldségtermesztés pedig öntözés nélkül nem valósítható meg. Mindezeken túlmenően az öntözés továbbfejlesztéséhez alapvetően fontos a tervszerű szakemberképzés, amely végsősoron a hatalmas beruházási összegek megtérülésének alapvető feltétele.

Ma gyakran hangoztatott tény, hogy a víz az egyik legfontosabb nyersanyag, és sok országban a gazdasági élet egyik legjelentősebb problémája. A csapadékos és aszályos évek egymásutánja a termelést ingadozóvá teszi, és ez a gazdasági életben jelentősen érezteti hatását. Éppen ezért a növekvő igények kielégítését a biztonságosan növekvő termésátlagokkal lehet elérni.

Öntözéseink fejlesztésekor arra törekedjünk, hogy az öntözött területek mintegy 2/3-a a Tisza völgyében, 1/3-a a Duna völgyében helyezkedjen el, mert ezt kívánja az öntözéshez felhasználható vízkészletünk elhelyezkedése.

A harmadik ötéves terv során hozzákezdünk a második Tiszai Vízlépcső megépítéséhez, mellyel jelentős területek válnak öntözhetővé. Fel, ill. ki kell használnunk a Duna mellékfolyóinak vízkészletét is, valamint Bács-Kiskun, Tolna, Győr-Sopron megyékben a csőkutas öntözés további nagy lehetőségeit. Ezenkívül még vannak hazánkban olyan vízkészletek, melyek öntözésre felhasználhatók — pl. kisebb vízfolyások helyi tárolása —, és így hozzájárulhatnak öntözéses termesztésünk további fokozásához.

Az elkövetkező években is annak ellenére számolnunk kell az öntözött területek növekedésével, hogy a harmadik ötéves tervben elsősorban nem a területi fejlesztés, hanem az öntözés minőségének megjavítása, termésátlagaink lényeges növelése kell hogy jellemezze az öntözéses gazdálkodás előrehaladását.

Rendelkezésünkre álló vízkincsünk megengedi, hogy az öntözött terület 2 millió kh-ra terjedjen ki, ami azt jelenti, hogy az öntözővízigény az évi 840 millió m3-ről 3500 millióra emelkedhet.

11