Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)

Általános rész - V. Az öntözés műszaki berendezései

A földcsatorna építése egyszerű és nem anyagigényes, alkalmazásának azonban sok hátránya van.

1. Széles területet foglal el, ami kiesik a termelésből.

2. A csatornatöltés építéséhez esetleg szükséges anyagárok is területet foglal el és akadályozza az öntözést; megszüntetése tereprendezési feladat.

3. A földcsatornák karbantartása munka- és költségigényes. Elmaradt karbantartás esetén csökken a csatorna vízszállítása és állékonysága.

4. Vízáteresztő talajban nagy a szivárgási veszteség. Vízzáró talaj esetén pedig — elsősorban az időszakosan üzemelő csatornákban — a gondos építés ellenére is repedéseken, állati kártevők járatain keresztül nagy az elcsurgás.

5. A szivárgó, elcsurgó vizek a csatornák mentén elöntéseket okoznak. Ezzel nemcsak a növényzetben keletkezik kár, hanem akadályozzák a növényápolás, betakarítás gépi munkáját is. A földutak feláznak.

6. A szivárgás miatt megemelkedik a talajvíz, ami a területen felszíni vízállást, elmo- csarasodást okozhat.

7. Az elszivárgott, elcsurgott vizet is kiszolgáltatta a vízkivételi mű (vízdíjat utána is kell fizetni), szivattyúzás esetén terheli az üzemelés költségeit.

8. A csatornák szivárgása, csurgása bizonytalanná teszi az öntözést. A vízveszteség elnyújtja az öntözés idejét.

Az öntözőcsatornák vízveszteségének csökkentése

Földcsatornákban fellépő vízveszteségek a következőképpen csökkenthetők:

1. az üzemelés célszerű megszervezésével, folyamatos csatornaüzemeléssel,

2. rendszeres csatornakarbantartással,

3. a csatorna vízzáró képességét fokozó vegyi kezeléssel,

4. vízzáró műanyag szigetelőréteg beépítésével,

5. földcsatornák burkolásával,

6. betoncsatornák, csővezetékek használatával.

Az állandó öntözőcsatornák tervezése során, a várható veszteségek figyelembevételével eldöntendő, hogy a veszteségek csökkentése érdekében milyen megoldás célravezető.

44. ábra. Betonlapokkal burkolt öntöző főcsatorna

109