Árvízvédelmi gátak építése és fenntartása (OVH, 1987)
5. A gátak tartozékai
A vezetékes hálózat jelenleg kb. 5100 km légvezetékes és kb. 600 km kábeles nyomvonalon, 96 db automata távbeszélő központtal bonyolítja le a forgalmat az igazgatóságok központja és a különféle vízügyi létesítmények (termelési üzem, szakaszmérnökség, védelmi központ, gát- és csatorna őrház stb.) között. A vízügyi igazgatóságok vezetékes hálózata üzemi hálózatnak minősül, emellett azonban számos helyen a Postától is bérelnek távbeszélő áramköröket. A vízügyi igazgatóságok távbeszélő központjainak telepítését a 6. ábra mutatja be. A védelmi célú rádióhálózat 1961-től napjainkig úgy alakult ki, hogy jelenleg egy országos rádiótelefon hálózat (7. ábra) és 12 körzeti (igazgatósági) rádiótelefon hálózat (5. ábra) szolgálja ki a repülés, a hajózás, a különféle munkagépek, gépkocsik és munkahelyek, valamint az irányító központok közötti mozgó összeköttetést mintegy 1890 db rádióberendezéssel. Védekezés esetén mozgó hírközpontok telepítése is lehetséges. Az árvízvédelmi üzemelő hírközlő vonalak elhelyezésének és létesítésének előírásait a 17. függelék, a vízügyi rádióállomások kezelési utasítását a 18. függelék tartalmazza. A vízügyi vezetékes hálózat, valamint az URH rádió hálózat mellett, meghatározott nyomvonalon (pl. főbb folyók mentén) indokolt lehet vezeték nélküli többcsatornás, ún. mikrohullámú összeköttetések létesítése is. Földfelszíni összeköttetéseknél a mikrohullámú berendezések általában a centiméteres hullámsávban (1 — 15 GHz) üzemelnek. Sík terepen, kb. 100 m-es antenna magasság mellett a nagynyereségű parabola antennák közötti átlátás távolsága kb. 50 -60 km. Nagy távolságú összeköttetéseket ismétlő állomások sorozatával lehet kialakítani. Vízügyi célokra mikrohullámú összeköttetéssel 30—60 távbeszélő csatorna kiépítése indokolt. E hálózat nyomvonalát érintő bármelyik vízügyi létesítmény között a távhívás, az adatátvitel, illetve az URH rádiórendszerbe a belépés biztosítható. (A mikrohullámú vonal létesítési költsége kb. 50%-a az ugyanilyen kapacitású kábeles távbeszélő hálózatnak. A mintavonal az OVH és a Hármashatár-hegyi központi rádióállomás között 1986-ban üzembe lépett, s ezt követi a hálózat kiépítése a Duna mentén.) 5.4. A gátak üzemi közlekedési létesítményei és tartozékai 5.4.1. Töltéskoronák A gátakon az árvízvédekezési, illetve a fenntartással kapcsolatos — üzemi — közlekedést a töltéskoronán bonyolítják le. A töltéskoronákat ezért úgy kell kiképezni és karbantartani, hogy rajtuk a bármikor bekövetkezhető árvízvédekezési szállítás végrehajtható legyen. A töltéskoronák összes hossza 1985. végén 3886 km volt, ebből szilárd burkolattal ellátott 266 km (6,8%), mechanikailag stabilizált 466 km (11,7%). Az adatokból látható, hogy a töltéskorona karbantartása elsősorban földút karbantartási feladat. A felázások elkerülése érdekében a töltéskorona felületéről a vizet el kell vezetni, ami a töltéskorona domborításával és a kátyúk feltöltésével történik. A domborítás során a töltéstengelyben levő tetőponttól mindkét irányban 5% keresztirányú lejtést kell adni a töltéskorona felületének. Azokon a töltésszakaszokon, ahol a beépített föld minősége a földutak minőségi követelményeit nem elégíti ki (ld. Dr. Kézdi Á.: Talajmechanika I—II. Bp. 1969.), a közlekedésre alkalmas állapotot stabilizálással lehet elérni. A stabilizáció lehet mechanikai, vagy kémiai. A mechanikai stabilizáció a földutat alkotó talaj szemszerkezetének megváltoztatásával éri el a kívánt hatást. Ennek legegyszerűbb - és ahol helyi, vagy közeli anyagokból megoldható, legolcsóbb változata a töltéskoronák kavicsolása, vagy a murva-, ill. bányameddő terítés. A koronára terített javítóanyag a forgalommal tömörödik be, szükség szerinti későbbi utánterítéssel. 29
