Árvízvédelmi gátak építése és fenntartása (OVH, 1987)
11. függelék. Földmunkák kivitelezése
kedés 0,10-0,30 cm. Még megfelel a dk = 2,0—50,0 mm szemnagyságú folyami kavics, illetve a maximálisan 8—10% iszaptartalmú homoktalaj is. A 4. ábrán berajzolt szemeloszlási görbék közül a középső a legjobb, a bal oldali a még alkalmas legkisebb, a jobb oldali pedig a még alkalmas legnagyobb közepes szemnagyságú talajt jellemzi. Ha a beépítéshez közel található ugyan jó anyag, de azt be nem építhető iszapos, agyagos fedőréteg takarja, meg kell vizsgálni, hogy gazdaságos-e ezt az anyagot szívó—nyomó kotróval kitermelni és a hullámtéri anyaggödrök, mélyedések feltöltésére felhasználni, majd az így feltárt jó anyaggal a töltéserősítést elvégezni. Jelenlegi tapasztalataink szerint körülbelül 20 m3/fm körül van az az alsó határ, amelyen alul a hidromechanizáció nem gazdaságos részben azért, mert a mindenképpen száraz földmunkával építendő zagygátak jelentékeny hányadát képezik az egész földmunkának, részben pedig azért, mert a gyakori átállás a csőszerelési költségeket erősen megnöveli. 2.2. A hidromechanizáció gépei A hidromechanizációs töltéserősítés termelőgépe úszó—kotró és pedig elsősorban szívó- nyomó kotró, nehezebben kotorható anyagnál néha vederláncos kotró keverőedénnyel. A szállítórendszer: nyomócső, vagy — a beépítés helyétől a folyóban nagy távolságban levő termelőhely esetén — vederláncos — vagy szívó kotróval megrakott hombáros dereglye, amelyet a nyomócsőre dolgozó hidraulikus elevátorhoz vontatnak (ritkábban az önürítő termelő kotró maga is csatlakozik a nyomócsőhöz). A nyomócső kezdő szakasza az úszócső, amely a particsőhöz csatlakozik. A particső első szakasza a szállítócső, amely az úszócsővel való csatlakozástól a töltésig vezet. A szállítócső a töltésen általában két ürítőcsőágra válik szét. Ezek egyikén a cső rövidítésével, a másikon a hosz- szabbításával változtatják az ürítés helyét. Míg az egyik ürítőcsövön ürítenek, a másikon a cső hosszabbítását vagy rövidítését végzik. így a munka megszakítás nélkül, állandóan folyhat. Ha a két ürítőcső egész hosszán kirakják az oda szükséges anyagot, a következő csőállásba kell átállni, ahol a particsövet már előre lefektették. Míg a munka folyik, az előző állás particsövét a most munkában levő szakasz utáni csőállásba hordják át és fektetik le. 2.3. Előkészítő munkák Előkészítő munkán a beépítés helyén végzendő azokat a munkákat értjük, amelyeknek az a célja, hogy az ürített anyag minél nagyobb része kerüljön a tervezett szelvényen belülre, éspedig mind hossz, mind keresztszelvény irányában és szemszerkezet szerinti elosztása a műszaki követelményeknek megfeleljen. Az előkészítő munkákhoz tartozik természetesen a humuszleszedés a töltés mentett oldali rézsűjéről, és a mentett odlali rézsűláb mögött a szélesítésnek megfelelő távolságig a terepről. Ez a munka azonos a száraz földmunkánál végzett hasonló munkával. Az előkészítő munka további elemei a zagygátak és az ülepítő kazetták készítése, valamint a letisztított víz elvezetése. A zagygátak feladata az ürített zagy elterülésének megakadályozása és a zagyáram vezetése. Két módon készülhetnek. Több-zagygátas rendszernél az első zagygát úgy épül meg, hogy mentett oldali lába egybeesik a tervezett erősítés mentett oldali lábával (5. ábra), tehát teljes szelvénye beleesik az erősités szelvényébe. Ezt a zagygátat tológép tolja össze a régi töltésláb és a zagygát vonala közötti terepből végzett nyesésekkel. Amikor az ürített zagy ennek koronáját elérte, itt az ürítést beszüntetik és csak akkor folytatják, amikor a már kirakott anyagból a következő 185
