Árvízvédelmi gátak építése és fenntartása (OVH, 1987)
2. Az árvízvédelmi rendszer hosszútávú fejlesztési programja
— egyes, különösen magasfokú árvízvédelmi biztonságot igénylő területek (Budapest, Győr, Szeged stb.) védvonalai az átlagosan 1000 évenként, — a kevésbé értékes területek védvonalai pedig az átlagosan 60—80 évenként egyszer előforduló árvizek ellen nyújtsanak védelmet. A fentieknek megfelelő új mértékadó árvizek meghatározásának alapelveit az OVH Elnöki Kollégiuma 113/Koll/1974. számú határozata rögzítette. A határozat egyidejűleg módosította a korábbi előírás tartalmát is oly módon, hogy az addig előírt mértékadó árvízszint helyett bevezette a mértékadó árvíz fogalmát, melyet három paraméter jellemez: a mértékadó árvizszint, a mértékadó árvízi tartósság (napokban) és a magassági biztonság. Az új mértékadó előírásokat részletes hidrometeorológiai, klimatológiai, szinoptikai, medermorfológiai, hidrológiai, statisztikai és genetikai vizsgálatok alapján állapították meg, és azt az OVH Elnöki Értekezlete 1976. március 17-én fogadta el. Kötelező alkalmazását az OVH elnökhelyettesének 10815/1978. (V. É. 6.) számú, „A folyók mértékadó árvizeire vonatkozó adatok kötelező alkalmazásáról” szóló irányelve írta elő. A kötelezően alkalmazandó mértékadó árvízi előírások legfontosabb elemei a következők: A) Az ország valamennyi folyójára a számított 100 éves átlagos visszatérési idejv (1%-os) jégmentes árvíz a mértékadó az alábbi kivételekkel: a) A Duna folyam Esztergom-déli országhatár közötti szakaszán az eddig előfordult legnagyobb jeges vízállások burkoló görbéje a mértékadó árvízszint, b) Budapest főváros, Győr és Szeged városok, valamint az algyői olajmező különösen magasfokú árvízvédelmi biztonságot igénylő területét védő fővédvonalaknál a számított 1000 éves átlagos visszatérési idejű (1°/0o -es) jégmentes árvíz a mértékadó. Az egyes folyókra elvégzett szabatos matematikai statisztikai vizsgálatok eredményei azt mutatták, hogy a 80, 100, 120, 150 éves átlagos visszatérési idejű árvízszintek között csak dm-rendű magassági eltérések vannak. Ez az eltérés nem haladja meg a számított valószínűségek megbízhatóságát jellemző 5%-os kockázati határt sem, ami ±5 dm körül ingadozik. így nincs gyakolrati jelentősége az egyes ártéri öblözeteknél — a 2006/1973. számú Mt. határozat szerinti — különböző átlagos visszatérési idejű mértékadó árvízszintek megállapításának, kivéve a különlegesen magasfokú árvízvédelmi biztonságot igénylő területeket. A Duna Esztergom alatti szakaszán árvízvédelmi szempontból a jeges árvizek a jellemzőek. A jéggel befolyásolt lefolyás bizonytalanságai miatt azonban ma még nincs lehetőség szabatos matematikai statisztikai vizsgálatok elvégzésre. Ezért ezen a szakaszon — a korábbi gyakorlatoknak megfelelően — csak a legnagyobb jeges árvizek burkoló görbéjét lehetett mértékadó árvízszintnek elfogadni. B) A magassági biztonság egységesen valamennyi folyóra 1,0 m, az alábbi kivételekkel (3. táblázat) — növelni kellett a magassági biztonságot a Duna jobbparti védvonala Rajka—Esztergom közötti szakaszán; Budapest főváros védvonalain; a déli országhatár térségében mindkét part védvonalain a jugoszláv védvonalakhoz csatlakozó szakaszon (fokozott jeges árvízveszély); a Mosoni-Duna, a Rába és a Rábca védvonalainak Győr városi szakaszain; a Tisza Szeged városi és az algyői olajmezőt védő védvonalain; a Szamos; a Sebes-, Fehér-, és Fekete-Körös, a Maros határközeli védvonalszakaszain, valamint a Dráva és a Mura védvonalain. E szakaszokon a magassági biztonság 1,2—1,5 m, — csökkenteni lehetett a magassági biztonságot a Lajta balparti csatonra, az Ipoly, a Sió, a Nádor-csatorna és a Zala-menti védvonalak kizárólag kis kiteijedésű, 16
