Árvízvédelmi gátak építése és fenntartása (OVH, 1987)
7. függelék. Töltésállapot vizsgálata árvíz idején
Talpszivárgásra utal, ha — a szivárgás alacsony árvízszintnél létre jön, — a feltáró fúrás a töltéstalp közelében telített rétegeket harántol, amelynek vastagsága 40—50 cm-t is elérhet, — a szivárgó víz a mentett oldali töltéslábnál jelentkezik. A töltés állékonyságát a szivárgó talpréteg mentén bekövetkező elcsúszás és rézsűstabilitás szempontjából kell megvizsgálni. Figyelni kell az átszivárgó víz tisztaságát — a hordalékos víz közvetlen veszélyt jelent. 5.1.4. Duzzasztott szivárgás a mentett oldali rézsű magasabb szakaszán vagy a padkánál lép fel; oka az, hogy a mentett oldalon az eredeti töltéstestnél vizzáróbb (tömörebb vagy kötöttebb) töltéserősítés készült. A töltésben szivárgó viz ilyen módon való duzzasztása káros mértékű átázást és a ráépített szelvényrész elcsúszását okozhatja. Ha a feltárás — a töltés vízoldalán vízáteresztő, a mentett oldalon pedig vízzáró tulajdonságú talajt, — a vízoldalon nyomás alatti talajvizet mutat ki, meg kell határozni a töltés belsejében kialakult és az erősítésként beépített szelvényrészre ható víznyomást és ezek ismeretében vizsgálni kell az állékonyságot. Az állékonysági vizsgálatot a geometriai viszonyok, a terhelő erők és a lehetséges csúszólap figyelembevételével kell elvégezni. 5.1.5. Felszivárgás keletkezik, ha réteg- és talpszivárgás esetén a mentett oldali rézsűlábnál a rézsű gyökeres, morzsalékos felületi rétegében kapilláris úton a víz felszivároghat. Ez látszólagos átázottságot és a valóságosnál kedvezőtlenebb töltésállapotot mutat. A jelenség a felpuhult réteg vastagságának kutatópálca segítségével végzett meghatározásával, vagy a mentett oldali rézsűben a felpuhult rész fölött indított fúrással vizsgálható meg. 5.2. Repedések A töltéstestben megjelenő kereszt-, illetve hosszirányú repedések okát fel kell tárni. A keresztirányú repedés ritkán előforduló helyi rendellenességre (idegen anyagok beépítésére, műtárgyak munkagödrének tömörítés nélküli visszatöltésére stb.) utal. Feltárása egyedi módszerekkel végezhető. A koronán vagy rézsűn jelentkező hosszirányú repedést előidézheti — a töltésbe épített duzzadó tulajdonságú anyag, — a töltés valamelyik részének kezdődő csúszása, — a felpuhult altalaj kitérése. A duzzadási repedés okának meghatározásához laboratóriumi vizsgálat szükséges (MI—10 268 sorozat). A repedés szélességének és hosszának, valamint a két oldal magasságkülönbségének változását rendszeresen mérni kell. 5.2.1. Duzzadási repedés tételezhető fel, ha — a repedés a töltéskoronában vagy annak közelében van, — a feltárás a töltéstest belsejében száraz, illetve földnedves rétegek alatt vagy között nagyobb nedvességtartalmú, lazább, de nem elfolyó kötött réteget mutat ki, — a töltés különböző, alakváltozásra hajlamos talajból áll. Duzzadási repedésre utal, ha a repedés lefelé szélesedik, majd szélessége állandó marad, esetleg szűkül. A duzzadási repedés minden árhullám alkalmával tovább növekszik, de felső része a forgalom hatására bezáródik. Az árhullámot követő száradás során a 163
