Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
A) Árvízvédelem - II. Magyarország árvízvédelmi rendszere
a tízes évek közepén megalakult a Tisza—Szamosközi Ármentesítő Társulat. A külvizek rendezése tekintetében a tervek közül azt a változatot fogadták el, amely a Tálna, Túr, Tűre, Hódos és Batár árvizeit egy a Sárköz határából induló, majd Túrterebes, Szőlősgyula közt az Avas lába előtt haladó, Péterfalvánál a Tiszába torkolló Túr—Batár-csatornával fogja össze. Az így épülő csatorna és a Szamos között még nyitvamaradó árteret pedig K-ről egy Sárköz felett induló Berence alatt a Szamosba torkolló övcsatornával zárják le. A munka a Túr—Batár-csatorna Tiszapéterfalva feletti 4 km-es torkolati szakaszának kiépítésével megindult, de végrehajtását megakadályozta az első világháború. A békeszerződés után a határon túlra került az akkor még kiépítésre váró Tisza-balparti töltés Tiszabecs feletti és a már kiépített Számos-jobbparti töltés Komlódtótfalu feletti szakasza, valamint az Avasból érkező kisvízfolyások a Túr és Batár nagy részével. A Túr eredeti hosszából a határ fölé a RSZK és SZU területére, 65 km-es, országunk területére Garbolc alatt 98 km-es szakasz esett, melyet a mederrendezésekkel 30 km-re rövidítettek. A magyar területi rész rendezésére a 20-as évek közepén új terv készült, mely a korábbi tervtől eltérően a Túr árvizeinek levezetését határainkon belül oldotta meg. A tiszai és szamosi töltések fejlesztése tekintetében a terv változatlan maradt. A Túr rendezése során Sonkád alatti 65,5 km-es szakaszát lekapcsolták és egy 11,5 km-es átvágással, illetőleg két- oldalról töltésezett csatornával Tiszakoród alatt vezették a Tiszába, a Sonkád feletti 32,5 km-es szakaszt 12 átvágással 18,5 km-re redukálták, két oldalról töltésezték, árvízi medrét 167 m3/s-ra méretezték. A régi mederből Sonkád alatt 63,5 km-es szakaszon belvízfőcsatorna lett (melyet a Túron épített sonkádi osztómű lát el élővízzel) 2 km hosszú régi mederszakasz a Tisza-balparti és Szamos-jobbparti töltés csatlakozásánál épített Olcsva- apáti zsilip alatt a Tisza hullámterében maradt. A Túr áthelyezett torkolati szakaszánál pedig egy vasbeton torkolati mű épült. A munkát a 20-as évek második felében végezték, az 1930. évi árvíz már az új Túr töltések között vonult le. Az így végrehajtott mederrendezéssel az eredetileg 163 km hosz- szúságú Túr 95 km-re rövidült. 1260 km2 vízgyűjtőjének 91%-a van a határon túl az RSZK és a SZU területén, 9%-a határainkon belül. Ugyanezen időszakban a Tisza bal partján Tiszabecs alatt Alcsvaapátig 47 km-es szakaszon lényegileg új töltést építettek. Ehhez csatlakozva kiépítették a Szamos-jobbparti töltés akkor még hiányzó Panyola alatti 7 km szakaszát, amivel a területet védő Szamos-jobbparti töltés — magyar területen 46,4 km-en, román területen 31 km-en Hétényig — folyamatos védvonallá alakult. A Tisza-balparti ártér részbeni lezárására pedig a Tisza-töltéshez csatlakozó mintegy 5 km ideiglenes jellegű „bekötő töltés” készült a Batár bal partján Tiszabecs felett Uszkáig. A töltések mind a Tisza, mind a Szamos mentén az addigi LNV fölé 1 m-es magassági biztonsággal 3 m-es koronával, 1 : 3—1 : 2-es rézsűkkel épültek. A Túr-töltések a 167 m3/s-os vízhozamhoz számított árvízszint fölé épültek 1 m-es magassági biztonsággal, 3 m-es koronával, 1 : 2—1 : 2 rézsűkkel a mederszéltől 30—30 m-re. Az átvágások mentén azok kotróval 111
