Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
A) Árvízvédelem - II. Magyarország árvízvédelmi rendszere
90-es évek elején a felső 8 km-es szakaszon a töltés 4—9 m-es, az alatta levő 19 km-en 2—4 m-es széles koronával, víz felől 1 : 3, mentett oldalon 1 : 2-es rézsűkkel rendelkezett. Magassági biztonságuk az 1876-os árvíz- szinthez 130—70 cm volt. Az 1893-as katasztrofális árvíz után a társulat kötelékébe vonta a faddi kanyar és átvágás közötti Várszigetet, a tolnai kanyar és bogyiszlói átvágás közötti Bogyiszlói-szigetet s a két sziget közötti „félszigetet”. A 90-es években elzárták a faddi kanyar torkolatait és a tolnai kanyar felső torkolatát. A már meglevő Paks—Gerjen, illetőleg Gal- gócnyak közötti töltésből kiindulva a Duna mentén a bogyiszlói átvágás alsó torkolatáig, majd innen folytatva a tolnai Duna-ág bal partján — az ott korábban épített bogyiszlói töltések felhasználásával — a szigetet körülzáró folyamatos töltés épült ki és megépítették Tolna felett a Duna-ág jobb parti töltését Tolna északi és Fadd déli területei védelmére. A töltések építésével a faddi kanyar északi oldalán haladó mintegy 8,5 km töltés alvótöltéssé vált. A töltéseket az 1876. és 1893. NV-ből kombinált árvízszinthez 1 m-es magassági biztonsággal, mindkét oldalon 1 : 2-es rézsűvel NV alatt 1 m-ig felnyúló koronájú padkával építették, majd századunk első évtizedében víz felől 1 : 3-as rézsűvel, helyenként 5—6 m-es koronával fejlesztették. Az 1940-es évek elején a tolnai holtágat a keresztező tolna—bogyiszlói út magasításával, erősítésével és abba egy zsilip — a Mádi—Kovács-zsilip — építésével a társulat lezárta. A zárással a Tolna feletti Duna-ág két partján levő töltéseket a fővédvonalból kikapcsolta. Az 1956-os árvizet követően a 60-as évek elején pedig a vízügyi szolgálat a Sió-balparti töltés Sióagárd alatti szakaszának fejlesztése és azzal kapcsolatos vonalkorrekciók során, a bizonytalan Mádi—Kovács-zsilip kiküszöbölése céljából a tolnai zárás alatt — a Kutyatanyánál — újabb mederelzárást és zsilipet épített, amivel a Bogyiszló-szigeti körtöltésből újabb 4,5 km-t kapcsolt ki a fővédvonalból. (A jobb parton ugyancsak mintegy 5 km töltés vált ugyanakkor alvótöltéssé.) Ugyancsak a 60-as években helyezték át a mederszélt veszélyesen megközelítő és szivárgó, rossz anyagból épült Gerjen előtti töltésszakaszt és rendezték a védvonal É-i szárnyának bekötését Paks belsősége előtt a 6-os műút keleti oldalán épített — a község egy részét védő — felhagyott MÁV-töltés átvételével, illetőleg a fővédvonalba kapcsolásával és műtárgyainak átépítésével. Az 1970-es évek elején készült el a Sió-torkolati mű, amely a dunai jeges árvizek kizárásával jelentősen növeli a védelmi rendszer biztonságát. A korábban ármentesített Paks—faddi ártér töltésén a kiépítése után 1866 és 1872-ben volt egy-egy töltésszakadás, az ekkor elöntött terület azonban ismeretlen. Az 1876-os árvíznél víz alá került csaknem a teljes ártér és Paks, valamint Gerjen lakott területeinek egy része. 1891-ben 30 km2 terület, 1893-ban 90 km2 területet öntött el az árvíz és elpusztította Paks egy részét, Gerjen lakóépületeinek csaknem 100%-át. A galgócnyak—faddi, ma már holttöltés alatti árteret, töltéseinek kiépítése előtt csaknem minden közepes árvíz elöntötte, az 1876-os és 1893- as Bogyiszló nagy részét is elpusztította. A töltések kiépítése után az 1945- ös árvíznél az ártér 84 km2 területe merült meg 3 dombori alatti gátszakadásból és elpusztult Bogyiszló épületeinek háromnegyed része. Az 1956-os 93
