Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
A) Árvízvédelem - II. Magyarország árvízvédelmi rendszere
nan a Szigetközre. A Rába—Répce—Rábca közötti ártérből nagy kiterjedésű ártéri szigetek emelkednek ki hátságukon a községekkel, de a községek jó részét mélyebb fekvésük miatt a gátszakadások vize veszélyezteti. A Mosoni-Duna és Rábca közén a Hanság-csatorna torkolata és Mecsér közötti vonal alatti delta ármentesített területéből félszigetszerűen emelkedik ki Lébény, Mosonszentmiklós és részben öttevény, szigetszerűen Kunsziget, Börcs nagyrésze és Abdán a templom környéke. A Hanság Sopron—Csorna vonalától északra, Csorna—Mosonszentjá- nos vonalától nyugatra fekvő részét a Répce és Kis-Rába alsó, a Rábca felső szakaszának környékét nedves periódusokban éveken át, egyébként az év nagy részében víz borította. A magyar részre eső ártér mintegy 1390,2 km2, amiből: a Lajta és Lajta-balparti csatorna bal parti ártere 15,1 km2, Lajta-jobbparti ártér 15,5 km2, a Mosoni-Duna Rábca között 99,4 km2, Rábca—Rábaköz (Győrrel együtt) 1035,5 km2, Rába-balparti ártér az árapasztó felett 37,3 km2, a Rába-balpart sárvári ártere 4,0 km2, Rába-jobb- part a Sárvár—pápóci szakaszon 99,6 km2, Pápóc alatt a Rába—Marcalköz- zel 34,6 km2, végül a Marcal, Rába, Mosoni-Duna-jobbpart 49,2 km2. A terület vízgyűjtője a Mosoni-Duna torkolata felett 18 060 km2, aminek 52%-a osztrák területen van, hol nagyobbrészt hegy- és dombvidéki jellegű. Az ármentesítés és vízrendezés nyomaival itt már a XVI. században találkozunk. A nagyságát és kultúráját tekintve igen jelentős terület meglehetősen bonyolult vízrendszerének rendszeres ármentesítő és azzal szorosan összefüggő vízrendező munkáit késleltette az egykor öt megye közötti megosztottsága, a nehezen egyeztethető, sokszor ütköző — főleg ármentesítési és vízhasznosítási — érdekek egyeztetése. Építettek kezdetleges töltéseket a terület egyes részeinek védelmére birtokok, községek, megyék a XVIII—XIX. században a Duna, a Mosoni-Duna mentén, a Rába két partján, de főleg bal partján. Mederrendezési munkák is folytak a Hanság, a Fertő tó vidék árvíz- és belvízborította területei és a Lajta menti területek érdekében. A rendszeres árvízmentesítési és vízrendezési munkákat azonban csak Győr, Sopron, Moson és Vas megyék érdekeltjei által az 1870-es évek elején megalakított Rábaszabályozó Társulat kezdte meg. A Társulat a megalakulása utáni években a Kis-Rába kitorkollása alatti szakaszon Győrig 16 malomgátat bontatott el. A tulajdonképpeni ármentesítési és vízrendezési munkákat azonban csak az 1883-as katasztrofális árvíz után, a kormányzat beavatkozása ill. az 1885. évi Rába-törvény indította el. A 80-as és a 90-es években 81 átvágással rendezték a Rába medrét, megépítették Győr felett Sárvárig a két parti töltését (az alsó szakasz jobb parti töltése ekkor még csak vezértöltésként épült ki), Győr feletti szakaszán a Rábca 48 km-nyi medrét és Bősárkányig kétoldali töltéseit, Mórichidáig a Marcal medrét és Kisbabótig annak bal parti töltését, a Mosoni-Duna jobb parti töltését a mecséri magaspartig. Ugyanakkor a társulati töltésekhez csatlakozva kiépítették Győr város körtöltéseit, parapetfalait és a Rábába ömlő Rábcát a Mosoni-Dunába vezették be. A mederrendezés során készült 81 átmetszéssel a Rába 130 km-es alsó szakasza 83 km-re redukálódott, esése jelentősen nőtt. Igen jelentős rövidülést jelentett a több kanyart 71
