Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)

D) Víziutak - IV. Víziközlekedési eszközök

3. A hajók fejlődése

A háromféle hajózási módnak megfelelően fejlődnek az egyes hajótípusok. Az önjáró hajózással a személyszállítás a lassúsága miatt személy- közlekedés lebonyolítására nem alkalmas, előtérbe kerül azonban a turisztika és az üdülés. A személyszállító hajók útvonalát és menetsűrűségét az útvonal tájképi vagy turisztikai szépségei döntik el, és a nagyobb személy- szállító hajók berendezése fokozott kényelmet nyújtva még több heti üdülésre is alkalmas lakást nyújtanak. Az üdültetés így könnyen összekapcsolható a víziút menti városok és vidékek látogatásával.Az alárendelt szerepet játszó személyszállítás a szárnyas hajókon történik. A szárnyas hajók teste bizonyos haladási sebességnél a közel vízszintes és állandóan a víz alá merülő szárnyakra támaszkodva kiemelkedik a vízből és így gazdaságosan tud nagyobb sebességgel (60—100 km/óránként) haladni. A teherszállításban az önjáró hajózás jellegzetes hajója az önjáró uszályhajó. Ennél a hajótípusnál a vontatott uszályt függetlenítik a vontatásból oly módon, hogy az uszály a segédmotoros sportcsónakokhoz hasonlóan, olyan nyersolaj motort kap a fedélzetére, amelyik kétszer megtört tengellyel viszi le a forgást a hajó farán anélkül, hogy a tengely átvezetése a hajótesten szükségessé válna. A hajócsavar tengelye tehát először vízszintesen csatlakozik a fedélzeten levő motorhoz, majd kúpfogaskerék áttétellel függőlegesen megy le a vízvonal alá és itt újabb kúpfogaskerék áttétellel forgatja a vízszintes tengelyű csavart. Az ilyen (úgynevezett „Z” meghajtás) elrendezés lehetővé teszi a hajtócsavarnak függőleges tengely körüli elmozdítását is és így ez a meghajtási mód kedvező kormányzási lehetőségeket is biztosít. Az önjáró hajózáshoz számíthatjuk még a folyami és egyúttal tengerjáró hajótípust is. Szerepe a folyami belhajózásban kisebb, elsősorban a tengeri partmenti hajózás keretén belül végez áruszállítást. A tengeren áruszállító képessége teljesen kihasználható, míg a folyókon csak korlátozott merüléssel, tehát korlátozott árumennyiséggel közlekedhet.

3.1 A kompok — komphajók

A különböző kompok és komphajók általában a víziutakra kereszt- irányban a legrövidebb úton közlekednek egyik partról a másikhoz. Régebbi formájukban a vízáramlás hajtotta őket egy kifeszített kötél által megszabott pályán. Szélesebb folyóknál, vagy igen élénk hajóközlekedés mellett alkalmazták a repülő kompot, amely egy hosszú horgonyláncon rögzített hajótest volt. A horgonylánc a folyó szélességének többszöröse volt és a komp megfelelő kormányzással ezen a hosszú horgonyláncon ingázott a két part között ide-oda. A köteles és repülő kompot a gépi meghajtású kompok mindinkább kiszorítják. Ezek kevésbé zavarják a hajóforgalmat és sokkal inkább függetlenek a vízállás változásoktól.

697