Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
A) Árvízvédelem - II. Magyarország árvízvédelmi rendszere
árvízi sodorvonalról vetítették a terepre a felszíngörbe méteres vagy félméteres szintkülönbségeiből induló sugarakkal. A döféspontok összekötővonala adta az árvízborítás legfelső síkjának, illetőleg torzfelületének a határát. Ezalatt az árhullámok tartósságát, helyenként a belvizek borítását is figyelembe véve 4—5 sík, illetőleg torzfelület határát is meghatározták. Vetítésnél feltételezték, hogy a töltések még nem épültek ki, pedig az 1870-es' évek után azok nagyrésze már megvolt. Csak egy ármentesítő társulatnál készült műszaki ártérfejlesztés, úgy, hogy a védművek még nem voltak kiépítve. A vízszintes vetítősugarak irányát a helyi viszonyokhoz igazították. Úgyszólván ahány nagyobb társulat volt, annyiféle volt a vetítési módszer. Legáltalánosabb a folyó árvízi sodorvonalára való merőleges-vízszintes sugarakkal történő vetítés volt. A szerkesztéshez az 1 : 2880-as kataszteri (500 kát. hold = 287 ha) lapokat használták. A lap négy sarkán — (az 1 : 75 000-s térképen készült, úgynevezett vízelosztási terv alapján) — centiméter pontossággal feltüntették a kérdéses felső és alsó ártér, vagy a kívánt vízosztályhoz tartozó sík, illetőleg torzfelület (a sarokpontok helyén való) magasságát, majd a lapokra a 40 öles hálózati szintezés adatait ugyancsak cm pontossággal. Ahol a „hálószemen” valamilyen jellemzőpont vagy pontok voltak domb, vagy „lapos” azt is bemérték és a térképen feltüntették. (Ezek a térképek voltak az úgynevezett „pettyestérképek”.) Ezekután a szint, illetőleg rétegvonalak meghatározása nélkül a negyvenöles közökben interpolálva az ártér vagy az osztályoknak megfelelő ártérszéleket határozták meg. Rétegtervet — akár 10 cm-es rétegenként is — csak ott készítettek, ahol arra valamilyen célból pl. lokalizációs terv, öntözési terv, stb-hez szükség volt. Az ártéri szigetekkel kapcsolatban megjegyezzük, hogy a 100 kát. holdnál kisebb szigetekkel, bár azokat is meghatározták, adózás szempontjából nem számoltak. Csak a 100 kát. holdnál nagyobb szigetek, általában a községek belterületei voltak ártéradótól mentesek. Végeredményében vetítéssel az úgynevezett árvízszintek alatti, illetőleg az ármentesített területeket kísérelték meghatározni. Az 1977. évben befejezett VITUKI ártérfejlesztés a védvonalakkal védett ártereknél az 1%-os és l°/oo-es valószínűségű árvizeknél bekövetkező töltésszakadások vize által veszélyeztetett területeket határozta meg. A feltételezett töltésszakadás vagy szakadások, feltételezett vízhozamával a terepen (valamely ősi mederben vagy medrekben) egy, illetőleg két (az 1%-os és l%o-es valószínűségi árvizeknél bekövetkező töltésszakadások vízhozamához tartozó) felszíngörbét számít és ezekről vetítéssel határozza meg az 1%-os, illetőleg l%o-es valószínűségű ártér szélét. Mi a következőkben — a szöveg között — az 1%-os ártéradatokat hozzuk, de táblázatosán az l°/oo-es adatokat is megadjuk. Ármentesített területnek pedig a hosszas kifejezés elkerülése céljából a töltésszakadások vizével veszélyeztetett területeket nevezzük, jólehet ez nem azonos sem az úgynevezett árvízszint alatti, sem pedig a korábbi fogalmaink szerinti ármentesített területekkel. Ártéri öblözetek közül részletesen csak azokkal foglalkozunk, amelyeket egészben, vagy részben fővédvonalak védenek (a II. és III. rendű védvonalak mögötti területeket csak vázlatosan tárgyaljuk) tehát, amelyeknek 66
