Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)

A) Árvízvédelem - II. Magyarország árvízvédelmi rendszere

A—12. ábra

A Tisza-balparti árvízvédelmi töltések szelvényének fejlődése Csongrád (Köröstorok) alatt 1846 után:

a) a töltés szelvénye az 1850-es évek első felében;

b) az 1881. évi árvíz után;

c) az 1895. évi árvíz után;

d) az 1919. évi árvíz után

vonalakat az 1970-es évekig. A 70-es évek óta a töltéseket és a töltéssel együtt dolgozó talajtömböt — altalaját, hullámtéri és mentett oldali előterét — talajfizikai jellemzőik, valamint a mértékadó magasságú és tartós- ságú árvíz figyelembevételével méretezik. Minimális méreteit az Országos Vízgazdálkodási Szabályzat (1973) írja elő (A—11—13. ábrák).

Árvízvédelmi rendszerünk fejlődésében korszakváltókat meghatározni igen nehéz. Kétségtelen, hogy a XVIII. században és a XIX. század első felében is folytak elszórtan mederrendezési és töltésépítési munkák, mai töltésrendszerünk kiépítésének kezdetét az intenzívebb társulati építések kezdetével az 1850-es évek elejére tehetjük. Az elmúlt század második fele az újabb területek ármentesítésének kora volt, az utolsó negyedszázad munkáinak nagyobb részét azonban már a töltésszelvények fejlesztése adta. A századfordulóra, de inkább az első világháború kezdetére a mai határaink között ármentesíthető síkvidéki területek 90%-a ármentesítve volt és hasonló volt a helyzet a szomszédos országok Kárpát-medencében fekvő síkvidéki területein is. A századfordulón, de még azután is néhány évtizedig szakembereink ezeken a területeken az ármentesítést befejezettnek tekintették.

Századunk első két évtizedében az ármentesítés terén nem sok történt, néhány, a múlt századról áthúzódó töltésépítést fejeztek be. Annál jelentősebb változást hozott az első világháborút követő béke megvonta ország63