Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
C) Tószabályozás - II. Tószabályozás fejlődése és helyzete
sza: 2,67 km, fenékszélessége: 8,0 m. Ez a csatornaszakasz igen hamar fel- iszapolódik, ezért kotrásáról időnként gondoskodni kell. A jertőszéli zsilip az egyetlen műtárgy, melyet kezelni kell. Az egyszerű szerkezetű, tűszsilip nem igényel különösebb fenntartási munkát. A tó közvetlen vízgyűjtőjéről belvízcsatornák és egy kisvízfolyás a Rákos-patak szállítják a vizeket a tóba. Az igen kisesésű torkolati meder- szakaszok fenntartása a tó érdekében is szükséges. Egyik-másik csatorna — mint pl. a Balfi-csatorna — gyakorlatilag esésnélküli torkolati szakaszát övgátakkal kellett ellátni, nehogy a tó vizének visszaduzzasztása miatt a mögöttes területek gyakori vízkárt szenvedjenek. 4 .A Ráckevei (Soroksári)-Duna szabályozásának fejlődése és helyzete Major József 4.1 A Ráckevei-Duna szabályozásának történeti áttekintése A Ráckevei (Soroksári)-Dunát — (régebben: Soroksári Duna-ág), amely tulajdonképpen a Duna csatornázott mellékága — is a tavak közé sorolhatjuk. A jelenlegi, állóvízhez közelálló állapot a folyamszabályozási beavatkozások eredményeként fél évszázada alakult ki. A múlt század derekáig a Duna Budapest alatti szakaszán nem alakult ki főág. A Budafoki és a Soroksári Duna-ág 2/3—l/a arányban (hasonlóan a Váci és Szentendrei Duna-ágak jelenlegi helyzetéhez) megosztva vezették le a folyam vízhozamait. Mindkét mederszakasz zátonyos, rendezetlen volt. Ez többízben idézett elő jeges árvizet. Az emlékezetes 1838. évi ka- taszrofális jeges árvíz után indultak meg az első, említésre érdemes folyamszabályozási beavatkozások, a Budafoki-ágat alakítva ki főmederré. A mai Gubaesi-thíd környékén 1871—1873 között megépült az ún. „Gubacsi-gát”. Az elzárásba 30 m3/sec beeresztőképességű zsilipet építettek. Ezt követően a vízhozam nagyarányú csökkenése miatt az elzárás alatt lesüllyedt a vízszint és lelassult a vízmozgás, aminek hatásaként a meder feliszapolódott, elmocsarasodott és a hajózhatóság megszűnt. A rendezetlen állapot és az ebből fakadó közegészségügyi panaszok megszüntetésére a törvényhozás 1904-ben új szabályozás koncepció alapján intézkedett, Megvalósultak a torkolati művek: 1910—1913 között a Kvassay hajózsilipet, 1924—1926 között a Kvassay vízbeeresztőzsilipet és 1926—1929 között a Tassi hajózsilipet, a leeresztőzsilipet, valamint az erőművet építették meg. A Kvassay vízerőmű a II. világháború után 1954— 1961 között valósult meg. (C—31., C—32. ábrák). Az 1956. évi jeges árvíz elpusztította a Tassi vízleeresztő zsilipet és az erőművet. Helyreállításuk nem lett volna gazdaságos, ezért az épségben maradt hajózsilipet átalakították és a víz levezetésére is alkalmassá tették. A műtárgy felső főjének támkapui helyett, a nagy létesítményeknél ritkán alkalmazott halhas alakú billenőtáblát szereltek fel, amellyel a vízszint536
