Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
C) Tószabályozás - II. Tószabályozás fejlődése és helyzete
II. A TÓSZABÁLYOZÁS FEJLŐDÉSE ÉS HELYZETE 1. Balaton szabályozása Ligeti László 1.1 A Balaton szabályozásának történeti áttekintése A Balaton szabályozásának nyomaira a római irodalomban találunk utalást. S. Aurelius V. a Galériusz által épített siófoki zsilipről, Amianus Marcellinus pedig az útépítéssel kapcsolatos vízrendezésekről írt. A zsilip építése már fejlettebb vízgazdálkodási igényre mutat. A római uralmat Pannóniában a népvándorlás elsöpörte, s az egymást követő népcsoportok sem gazdasági, sem technikai feltételekkel nem rendelkeztek a művek fenntartására, s így azok idővel tönkrementek. A középkor vízrendezési munkái a malmok építésén kívül legfeljebb védelmi rendszerek kialakítására irányultak az egyes erődök környékének elmocsarasításával. Ezek a beavatkozások rosszabb helyzetet okoztak az ősállapotnál. Tovább romlott a helyzet a török hódoltság alatt, amikor nemcsak a várnép, hanem a lakosság is a mocsarakban és lápokban keresett menedéket. A kiliti malom gátjával a tavat tovább duzzasztották, ami a környező lápok növelését eredményezte. Az első jelentősebb mérnöki munkát a XVIII. században kezdték meg a Balatonon. Az 1776-ban készült Krieger-féle lecsapolási tervet 1730-ban Bél Mátyás említésre méltó leírása előzte meg. Krieger három változatban dolgozta ki a tó vízszint-süllyesztését, a Sió és a tó körüli lápok figyelembevételével, azonban a malomtulajdonosok ellenállásán terve megbukott. Már Krieger tervében is szerepel, de csak a XIX. század első felében tudatosodik az, hogy a Balaton szabályozása a Sió bővítésétől nem választható el. Beszédes 1812—28. között két tervet készített a Sió „megigazítására”, majd 1829-től egymás után alakultak a mellékvízfolyások rendezésére a társulatok. Tevékenységük azonban a tó vízszintjének hatékony szabályozása hiányában eredményre nem vezetett. így az 1829-ben elsőnek megalakult Zala-völgyi Vízlecsapoló Társulat, mely Deák Ferenc, Csányi László és Széchenyi István kezdeményezésére jött létre, nagy feladatra vállalkozott ugyan, azonban érdemleges munkát csak 1864 (a Siófoki zsilip üzembe helyezése) után tudott végezni. Az 1836-ban alakult Kis-Komáromi Társulat és az 1842-ben alakult Balaton Anyavíz Társulat munkái is hasonló sorsra jutottak. A további tár32 497
