Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
C) Tószabályozás - I. A tavak hidrológiája
zött következik be. Előfordult azonban már az is, hogy a tavak november végén befagytak, máskor viszont a jég csak március végén olvadt el. Átlag 20—30 évenként fordul elő jégmentes tél. A jég vastagságának sokévi átlaga torlódásmentes jégbeállás esetén 25 cm, maximuma hosszantartó kemény tél esetén a 45—50 cm-t is eléri. 7. A tavak vízminősége A Balaton vize CaMg-hidrokarbonátos, oxigénben dús 280—320 mg/ liter sőt tartalmazó magas pH-jú, kitűnő minőségű, a tóközép részeken ivóvíz tisztaságú. Az egyes tórészek vizének minősége eltérő, a legjobb minőségű víz a Siófoki-medencében található. A tónak jellegzetes növény- és állatvilága van. A tóvíz és a tavi üledék a Keszthelyi-medence és néhány parti öböl kivételével tápanyagban még szegény. A tó mederanyaga helyenként változó, agyagos homok, vagy laza üledék, az utóbbit a vihar időként felkavarja és ezzel jelentősen megnöveli a tóvíz lebegőanyag-tartalmát. A tómedence egyes részein intenzív, másutt gyenge feliszapolódás tapasztalható. A Balaton átlagos feliszapolódása 0,6—0,8 mm/év, a Keszthelyi-medencében 1,3 mm/év. A feliszapolódás egy része kb. 0,1—0,2 mm/év a vízfolyásokból, hordalékokból, a többi a levegőből, a tó kémiai és biológiai üledékéből származik. A tó főbb vízminőségi jellemzőit a C—VIII. táblázat ismerteti. A Fertő tó vize Na—Mg-szulfáitos, össz-sókoncentrációja magas. A tó állapotában jelentős tényező a hosszirányban kialakuló áramlás. A nyíltvíz felől az oxigéndús, széndioxidban és szerves anyagban szegényebb víz a déli rész nádasaiba kerül, ahol leadja oxigénjének és sótartalmának egy részét, majd széndioxidban és szerves anyagban gazdagodva tér vissza. Az élénk vízmozgás a két ökológiailag különböző terület tápanyagellátását kölcsönösen biztosítja és fékezi a nádasok előrenyomulását. A tó jelentős részét, 50%-át nádas borítja. A nádasokban laza iszap és sok növényi maradvány található. A nyíltvízi területen a szél hatására a laza üledék gyakran felkavarodik. A tómedence — különösen a nádasok területe — intenzíven iszapoló- dik, jobbára a kémiai és biológiai eredetű tavi üledék hatására. A feliszapolódás üteme ismeretlen, a lerakodott és még laza állapotban levő iszap átlagos vastagsága kb. 0,25 méter. A Velencei-tó vize oldott sókban gazdag, alfa-limno típusú Na—Mg hidrokarbonátos, igen nagy szulfát és szervesanyag-tartalommal (C—VIII. táblázat). A tó vize egymástól elkülönülő és jellegében nagyon eltérő vízminőségi tájakra osztható. A tó 58—59%-át nádasok borítják. Hazai tavaink között egyedülálló tulajdonságú vizét nagy fokú heterogenitás jellemzi. A keskeny, nádövezetekkel lehatárolt tisztások fizikai, kémiai és biológiai szempontból egyaránt különböznek egymástól. 494
