Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
C) Tószabályozás - I. A tavak hidrológiája
Az uralkodó szélirány tavainknál É—ÉNy-i. A tavak térségében a szél iránya és sebessége a környező dombok, hegyek hatására eltérő. Vannak viszonylag szélcsendes és szeles tórészek, ezért ugyanazon tó szélviszonyai, — a sebesség és az irány — egyetlen számmal nem jellemezhetők, azok területenként változnak. (A Balatonnál 2,8 m/s a szélsebességek sokévi átlaga.) A levegő páratartalma a tavak térségében jelentősen változik. A Balatonnál a sokévi átlag 8,1 Hgmm. Nyáron az átlagnál lényegesen magasabb, télen sokkal alacsonyabb értékek fordulnak elő. 3. A tavak vízjárása A tavak vízjárását azok vízállásai és vízszintváltozásai jellemzik. A nagy tavak vízjárásának megfigyelése már a múlt században megkezdődött. A Balatonon 1863 óta (Siófok), a Fertő tavon 1927 óta (Ausztria, Ruszt), a Velencei-tavon 1931 óta (Velence) és a Ráckevei (Soroksári)-Dunán 1950 óta (Tass, Budapest) folyik rendszeres napi vízállásészlelés. A nagy tavak vízállásai természeti tényezők (csapadék, hozzáfolyás, párolgás) és az emberi beavatkozások (vízbevezetés, leeresztés, vízkivételek) együttes hatására alakulnak ki és változnak meg. Az észlelt vízállások nemcsak a tó természetes vízjárását tükrözik, hanem azokban már többé-kevésbé az emberi tevékenység is érvényesül. A tavak vízszintjét évtizedek óta igyekeznek „optimális” szinten tartani, illetve meghatározott alsó és felső határértékek közé szorítani. A Balaton vízjárását az őszi—tavaszi áradás és a nyári—őszi apadás jellemzi. Legnagyobb vízállásai az ősz végén és tavasszal, a legkisebbek nyár végén, illetve ősz elején fordulnak elő. A tó vízállásai 1863-tól az 1920-as évek elejéig szeszélyesen változtak, az évi vízszintingadozás mértéke nagy volt. Az 1920-as évek elejétől a tó vízszintjét új elvek szerint szabályozták, ezért ettől kezdve a tó vízjárása már kiegyenlítettebb. A vízállások és vízszintváltozások sokévi átlag és szélső értékeiről a C— II. táblázat, a havi közepes vízállások sokévi átlagairól a C—III. táblázat tájékoztat. A Fertő tó vízállását a téli—tavaszi áradás és a nyári—őszi apadás jellemzi. A legnagyobb vízállások tavasszal, a legkisebbek ősszel fordulnak elő. A tó évi vízszintingadozásának mértéke kicsi, ehhez hozzájárul az is, hogy a tómedence lapos, az áradás a tó felszínének jelentős növekedését vonja maga után. (C—II. és C—III. táblázat) A tó vízszintjét az 1950-es évek óta szabályozzák, a korábbi évtizedekben tervszerű vízszintszabályozás nem volt. A Velencei-tó vízállását is a téli—.tavaszi áradás és a nvári—őszi apadás jellemzi. A legmagasabb vízállások kora tavasszal, a legalacsonyabbak kora ősszel fordulnak elő (C—II. és C—III. táblázat). A tó évi, főleg sokévi vízszintingadozása viszonylag nagy. Ezt a hozzáfolyás szeszélyes változása és a kis leeresztő kapacitás okozza. A tó vízszintjét az 1920-as évek óta tervszerűen szabályozzák. 487
