Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)

A) Árvízvédelem - I. Az árvízvédelem hidrológiája

idők változékonysága miatt nehéz pontosan rajzolni. Ha átlagos lefolyási viszonyokra értelmezzük eme vizsgálatunkat, nem fogunk túl messze állni a bármikor kialakulható valóságos helyzettől. Átlagos lefolyási viszonyok esetén a hálódiagramm szerkesztését izokron térképek (A—5. ábra) alapján is végezhetjük. Az izokron térképeket az jellemzi, hogy a vízgyűjtő terület minden pontjára vonatkozóan leolvasható a jellemző lefolyási idő. Ezek alapján szerkeszthetjük meg a hálódiagrammot. Itt utalhatunk olyan ábrázolásmódra is, amelyet az előzőkben nem említettünk. Bizonyos köny- nyebbséget jelenthet ugyanis az, ha a gráfot úgy szerkesztjük, hogy éleinek hossza a rá vonatkozó lefolyást időkkel is arányos legyen. A gráf kötött részét, tehát a fadiagrammot most is folytonos vonallal húzhatjuk. (A kritikusnak bizonyult utat, vagy utakat ezen belül vastagítva.) Azokat az időkésleltetéseket, amelyek a vonatkoztatási szelvényben, tehát a fadiagramm gyökérpontjában a vízrendszerbeli folyóknak egyszerre történő tetőzéséhez szükségesek, a kezdőponthoz szaggatott vonallal húzott ágkiegészítések hosszából állapíthatjuk meg. Az így megszerkesztett ábrából látA—5. ábra

Izokrontérkép a lefolyási viszonyok jellemzésére a Tisza vízrendszerében, középvízi viszonyok között

46