Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
B) Folyószabályozás - III. A folyószabályozás fejlesztése
* A vonalozásban ma már nincs lehetőség jelentős módosításokra, függetlenül attól, hogy a folyó természetes ritmusa azt igényelné-e vagy sem. Az új vonalozásnak határt szabnak a meglevő szabályozási művek, a folyóra települt vízgazdálkodási létesítmények és a töltésekkel határolt nagyvízi meder adottságai is. Ugyancsak adottságnak kellett tekinteni a már jóváhagyott szabályozásokat is. Hasonló kötöttséget jelentenek a meder geometriáját befolyásoló szabályozási művek, melyeknek alapvető módosítására nem kerülhet sor, csak kisebb változtatásokra van lehetőség. Adottságként kellett elfogadni a jelenlegi esésviszonyokat, melyek lényeges módosítására már csak morfológiai okokból sincs lehetőség. Ebből a szempontból különösen a Budapest fölötti szakaszon vannak nehézségek, ahol a szűkítések és a kotrások hatására helyi eséstörések alakultak ki. A szakaszon — a nagymarosi duzzasztóművön kívül — az ezredfordulóig más duzzasztómű építése jelenlegi ismereteink szerint nem várható. Ezért a szabályozási tervet csatornázatlan állapotra kellett elkészíteni. Budapest fölött a nagymarosi erőművel kapcsolatos folyószabályozási terveket a szabályozási tervbe be kellett építeni. A tervezett szabályozás szorosan kapcsolódik a Gönyű—Szob közötti szakasz szabályozási tervéhez, ezért az alapadatok feldolgozásánál, a vizsgálati és tervezési módszereknél, a főméretek meghatározásánál a szükséges összhangot biztosítani kellett. A szabályozást célszerű volt úgy megtervezni, hogy az adott szabályozási mód mellett megadja a fejlesztési lehetőségeket is, a kiépítés ütemét pedig a fejlesztési fokozatokhoz kellett igazítani. Mindez azt jelenti, hogy a teljes szakasz szabályozását kellett megtervezni, függetlenül attól, hogy a jelenlegi igények azt indokolják-e, illetve a gazdasági és egyéb lehetőségek adottak-e. A fejlesztési szinteket célszerű volt a hajóútparaméterek- hez kötni, illetve az elérni kívánt hajózási mélységgel és szélességgel jellemezni. A középvízi meder méretezéséhez a főmércék adatai alapján meghatározták a mederképző (domináns) vízhozamot a vízjárásra jellemző gyakoriságok és a levonult vízmennyiségekhez tartozó energia alapján. A számított értékek kisebb kiegyenlítése után az egyes szakaszokra a következő értékeket fogadták el: 1708—1672 fkm 3600 m3 's 1692—1658 fkm 2450 m3/s Szentendrei-Duna 1150 m3/s 1658—1579 fkm 3600 m3/s 1579—1508 fkm 3650 m3/s 1508—4433 fkm 3700 m3/s A szabályozási terv előkészítése során végzett vízhozammérésekkel egybekötött vízszintrögzítések és a meder geometriai paraméterei alapján szakaszról szakaszra számították a meder érdességét jellemző Strickler— Manning-féle K simasági paramétert. A további számításokhoz felhasznált értékek az 1708—1579 fkm között K — 40, az 1579—1500 fkm között 420
