Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
B) Folyószabályozás - II. A magyarországi folyók szabályozása
vízrajzi felvétele, amely 1975-ben kezdődött és a felvétel feldolgozott adatait tartalmazó Vízrajzi Atlasz 1979-ben kerül közreadásra. Ezzel egy időben megindult az általános szabályozási terv kidolgozásához szükséges tanulmányok, alap koncepcióterv összeállítása. 5. A folyószabályozási művek építése Vízgazdálkodás szempontjából Magyarország területén a természetes felszíni vízkészlet, hol túlságosan bő, hol katasztrofálisan kis mennyiségben áll a társadalom rendelkezésére. Ez magyarázza, hogy országunkban már a gazdasági fejlődés korai szakaszában megkezdődött a vízért, illetve a víz ellen való küzdelem. Ilyen körülmények között a vízépítéssel kapcsolatos munkák, melyek elsősorban az árvizek elleni védekezés és a folyószabályozás terén hasznosultak, az ország egész területén gyors ütemben fejlődtek. Az ország különböző részein egymástól eltérő műszaki igények, természeti adottságok más és más szabályozási módok, módszerek kialakulásának kedveztek. Ennek következtében a szabályozási műveknek és építési módjaiknak igen nagy számú változata jelent meg szerte az országban. A folyószabályozások során a folyó medrének kialakítása után gondoskodni kellett a meder állandósításáról is. A meder vonalazásának, geometriai méreteinek meghatározása után a középvonalhoz viszonyítva alakították ki a szabályozási vonalat. Ezt a szabályozási vonalat rögzítették művekkel. Ezek a művek a folyó tengelyével párhuzamosak, vagy azzal közel 90°-os szöget bezáróak voltak. így attól függően, hogy a szabályozási vonal a partra, szárazföldre, vagy a mederbe került, a mű lehetett partvédőmű, depónia vagy vezetőmű. Ez utóbbit bekötőművel rögzítették a folyó partjához. Ahol a szabályozási vonal mellékág betorkollását metszette, a mellékágat mederelzáró gáttal zárták ki a kisvizek szállításából. A domború partok kialakítását keresztgátakkal (sarkantyúkkal) segítették elő, ezzel biztosítva a mederméretek kedvező kialakulását. Az így elvégzett szabályozások hatására a középvízhozamok zavartalan levonulása biztosítva volt és nem egy folyónál a meder beágyazódott, állandósult. Természetesen a folyószabályozási elvek és módszerek folyamatosan fejlődtek és ez a fejlődés napjainkban sem állt meg. A fejlődés során kialakult új építési technológia az új anyagok alkalmazása mellett megváltoztatta a klasszikus anyagoknak, a rőzséknek, nádnak és terméskőnek a felhasználásával kapcsolatos építési eljárásokat is. A folyószabályozási művek egy része idővel elvégzi a feladatát, szükségtelenné, vagy esetleg akadállyá is válik. Ilyenkor a régi kőművek felszedésével egyrészt elhárítjuk a víz útjából az akadályt, másrészt újabb művek építéséhez nyerünk teljes értékű anyagot. Természetesen a fejlődés folyamata ma még nem fejeződött be. Sok gondolat ma még csak a megvalósítás korát éli, mások most állják a gyakorlat próbáját. Ezért ma még nem is lehet hosszú időre állandó berende392
