Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
B) Folyószabályozás - II. A magyarországi folyók szabályozása
3.2.7 A Maros szabályozása A mai értelemben vett középvízszabályozás a Maroson néhány átmetszés kialakításával már az 1750-es években megkezdődött. A munka zömét, 33 átvágást Lippa és Szeged között az 1800-as évek második felében végezték el. A munka hatásaként a 260 km hosszú szakasz 172 km-re rövidült. A Nagylakig terjedő alsó szakasz hossza 13 átvágás hatására 86-ról kb. 56 km-re csökkent. Az első világháború után a Makó-Nagylak közötti folyószakasz közös határszakasz lett. Itt középvízi szabályozást eddig még nem végeztek. Ez a szakasz teljesen elfajult állapotú ,elszélesedett, sok zátonnyal tagolt, vízi járművel nem járható. A torkolat—Makó közötti szakaszon a szabályozások módja a tiszai módszerekhez hasonló. Általában kőszórásos partvédőművek, kőrakatok, réteges vezetőművek és sarkantyúsorozatokat építenek. A padkát a ,,0” víz fölött +2,5 m szintig viszik fel. A középvízi meder szélessége felülről lefelé haladva 120—100—80 m körül van. A felszabadulás utáni időben több túlfejlődő kanyar bevédése vált szükségessé, összesen 10 km hosszú partvédőmű épült és 2 km hosszban folyt mederrendezés. Ma a torkolat—Makó közötti szakasz 50%-ban tekinthető szabályozottnak. 4. A folyószabályozáshoz kapcsolódó kutatások, tervezéselőkészítések áttekintése A felszabadulás után a népgazdaság egészében lendületes fejlődés bontakozott ki. Az ebből adódó lehetőségek maguk után vonták a vízgazdálkodás tervszerű műszaki fejlesztését, hogy ezzel a működési területén jelentkező közvetlen és távlati feladatainak teljesítésére felkészüljön. A fejlesztés megalapozása egyik legfontosabb eszközének a tudományos kutatást és a műszaki fejlesztést tekintették. Ezért a tudományos tevékenység összefogására és irányítására 1952. évben létrehozták a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetet, melynek keretében az egyes vízügyi ágazatok kutatási feladatait összefogó egységek alakultak. így talált gazdára a folyókkal kapcsolatos adatgyűjtési, feldolgozási és kutatási tevékenység is. A munkák megindítását követően országos méretű adatgyűjtést végeztek a folyók hidrológiai viszonyainak feltárásához. Meghatározták a folyók víz-, jég- és hordalékviszonyait jellemző paramétereket. Ezzel egyidőben a folyók morfológiai nyilvántartásához, rendszeres vízrajzi állapotfelvételeket készítettek. A felvételek eredményei alapján készült el a magyarországi folyókat bemutató korszerű „Vízrajzi Atlasz” sorozat, mely a vízszintes és magassági adatokon felül, folyónként összefoglalja és ismerteti a morfológiai, fejlődéstörténeti kutatásokat is. A megjelent Vízrajzi Atlaszok adatait a B. VII. táblázat foglalja össze. 25* 387
