Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
B) Folyószabályozás - II. A magyarországi folyók szabályozása
anyagú sarkantyúk építésével, iszapoló rőzseművekkel, néhány esetben kiegészítő kotrásokkal — kerültek végrehajtásra. A munkákat és azok eredményeit Iványi Bertalan „A Tisza szabályozása” c. tanulmánya részletesen ismerteti. A már említett Tiszafüred—déli országhatár közötti beágyazottabb medrű folyószakasz legrosszabb gázlóinak rendezése után az 1936. évtől kezdődően indult meg a Tokaj—Tiszafüred közötti folyószakasz kisvízi szabályozása. A munka azonban a második világháború bekövetkezése miatt abbamaradt. A felszabadulás utáni első években a szabályozási munkák végzésének feltételeit biztosították. Ezt követően megindultak a szabályozási munkák, melyek keretében partbiztosítások építésére és gázlórendezési munkákra került sor. A Tisza csatornázása során megépült a tiszalöki és a kiskörei vízlépcső — (a II. ütem 1978-ig történő befejezésével) — a folyó magyarországi szakaszának egyharmadán, mintegy 200 km hosszon, Dombrádtól Kisköréig (601—403 fkm között) biztosítják a zavartalan hajózás feltételeit (EGB IV. kát. hajóutat). így az előirányzott mederszabályozási és gázlókotrási munkálatok a Dombrád—Vásárosnamény közötti (601—096 fkm) és a Kisköre— déli országhatár közötti (403—159 fkm) szakaszra terjednek ki. A Tiszán az utóbbi években elsősorban az árvízvédelmi töltések véTiszaszalkai mederátvágás 374
