Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)

B) Folyószabályozás - II. A magyarországi folyók szabályozása

3. A Tisza és magyarországi mellékfolyói szabályozása 3.1 A Tisza szabályozása A Tisza a Máramarosi Havasokban ered, hossza az eredettől a torko­latig jelenleg 964 km, ebből a magyarországi szakasza 600 km. Folyása köz­ben medre a Visó és Talabor mellékfolyók betorkollása között mintegy 63 km hosszúságban szovjet—román, Tiszaújlak és Badaló között, valamint Szalóka és Záhony alatt 5 km hosszúságban magyar—csehszlovák, Szege­det elhagyva pedig 4,5 km hosszúságban magyar—jugoszláv országhatárt is alkot. Vízgyűjtőterületének nagysága 157,200 km2, ebből országhatáron túli terület 110,463 km2. A XVIII. század elején előtérbe került a török időkben elvadult víz­viszonyok rendezése. 1723-ban a helytartótanács már utasítást adott ki, hogy a folyók hajózhatóvá tétele érdekében terveket dolgozzanak ki. A legelső ilyen ismert magyar terv a tisztántúli csatorna terve volt, melyet Ternyei Józsi és Lippert Gábor készített 1727-ben. A tervek nem valósul­tak meg. A XVIII. század végén 1785-ben Hajózási Igazgatóságot szerveztek. A Hajózási Igazgatóság első feladata az ország folyóinak felmérése volt. Ebben az időben végezték el valószínűleg a Tisza első felmérését. A fel­mérés elsősorban a sószállítással kapcsolatos hajóút felderítését célozta. 1788-ban felállították az Építési Igazgatóságot. Az Építési Igazgatóság keretében működő mérnökök már több tervet készítettek a vizek rendezé­sével, szabályozásával kapcsolatban. A tervek közül a legjelentősebb a Duna—Tisza csatornázás terve. Elkészült a Tisza-felmérés Lányi Sámuel irányítása mellett. 1822-ben Huszár Mátyás újabb felméréseket végzett a Tiszán, a felméréssel egyidejűleg foglalkozott a Tisza-szabályozás kérdé­sével is. Az elmondottakból kitűnik, hogy a Tiszán a XIX. század előtt terv­szerű szabályozási munkákat nem végeztek. Széchenyi hívta fel az 1830-as árvizek után ismét a Tiszára a figyel­met, 1834-ben megkezdték a Tisza általános szabályozásához szükséges egységes felmérési munkálatokat. A tiszai felmérés vezetője Lányi Sámuel volt. A felmérés — amit az irodalomban általában Vásárhelyi-féle térkép­ként emlegetnek — kiterjedt az egész Tisza vízrendszerére. A Tisza-völgy felmérése több fázisban történt. 1840-ig az általános helyszínrajzok készül­tek el, majd 1845-ig a hossz- és keresztszelvények. A felvételekkel egy időben helyezték el az első vízmércéket és 1842- ben kisvízszintrögzítést végeztek. Jelenben ezt a vízszintet ismerjük tiszai, illetve „0” vízszint néven. Az 1844—4:5-ös árvizek pusztításainak hatására 1845. június hó 1-én Vásárhelyi Pált megbízták a Tisza folyószabályozási terveinek elkészítésé­vel, Széchenyi Istvánt pedig a Tisza-szabályozás királyi biztosává nevez­ték ki. 24» 371

Next

/
Oldalképek
Tartalom