Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
B) Folyószabályozás - II. A magyarországi folyók szabályozása
A Magyar—Csehszlovák Közös Műszaki Bizottság 1954 óta irányítja az Ipoly-szabályozás kérdését. Azóta elkészült a Balassagyarmat feletti folyószakasz vízrajzi felvétele is és tanulmányi szinten elkészítették az Ipoly-völgy átfogó szabályozási és árvízvédelmi terveit. Az első korszerű munka 1966-ban Balassagyarmat térségében indult meg. A szabályozási munkálatokat egyeztetett tervek és ütemezés alapján, a folyó menti csehszlovák és magyar területek ármentesítése, mezőgazdasági hasznosítása érdekében hajtották végre. Az Ipoly Szobtól—Tésáig (0—44 fkm) és Honitól Ipolytarnócig (76—173 fkm) terjedő, közös határt képező szakaszán 1966-tól, a rendszeres szabályozás megindulásától, a következő munkálatokat végezték el: (a szabályozással az Ipoly közös határszakasza mintegy 10 km-rel rövidült). A balassagyarmati öblözet ármentesítése keretében, 1966—68 években a folyót 7,1 km hosszon szabályozták, új meder létesítésével. A balassagyarmati szabályozási munkálatokhoz csatlakozóan 1968-ban kezdődött meg a Dejtár—Ujkóvár közötti folyószakasz szabályozása. A szakasz rendezése során, 1969 év végéig bővítették a medret, átmetszéseket készítettek 7,8 km hosszon. Letkés község határában, az 1943-ban készült mederátmetszés kb. 1,5 km hosszú szakasza került bővítésre 1968 évben. A Dejtár—Ujkóvár közötti mederrendezés folytatásaként 1971-ben kezdődött el Ipolyvece külsősége ármentesítése keretében az érintett Ipoly- szakasz rendezése. A szabályozásra került folyószakasz hossza mintegy 6,0 km. Az Ipoly szabályozási terveinek elkészítéséhez az 1975-ben kidolgozott „Ipoly-szabályozás a Szob—Ipolytarnóc szakaszon” c. általános fejlesztési tanulmányterv szolgál alapul. 2.2.5. A Soroksári (Ráckevei)-Duna-ág szabályozása A Dunából az 1642 -j- 350 fkm-nél kitorkolló 58 km hosszú bal parti Duna-ágat a szabályozási munkák során 1871—73 között földgáttal zárták el. Az elzárásba vízleeresztő zsilipet is építettek. Ez a beavatkozás azonban nem biztosította az ág menti területek árvízmentesítését. Az árvízvédelem, valamint a jelentkező hajózási igények biztosítására az 1904. évi XIV. te. elrendelte a Soroksári Duna-ág folyócsatornázással történő szabályozását. A kiviteli munkák l9l2-ben indultak meg. Befejezésükre 1924-ben került sor. A felső torkolati műnél, „Kvassay-zsilip” hajó- és vízbeeresztő zsilip épült. A művet 1956-ban reverzibilis vízerőteleppel egészítették ki, amely az energiatermelés mellett kisvizek időszakában biztosítja az ág élővízforgalmát is. Az ág alsó végét a torkolattól mintegy 600 m-re földgáttal zárták le és ebbe hajózsilipet és vízbeeresztő zsilippel egyesített vízerőtelepet építettek. Az ún. Tassi-zsilip építési munkái 1927-ben készültek el. Az elzáró földgátat az 1956. évi katasztrofális jeges árvíz átszakította, az átömlő víz az erőtelepet alámosta és megrongálta, a hajózsilip azonban épen maradt. 366
